2020. november 23-december 20.: Égesd el a múlt fájdalmát…

Skorpió (al)világa, az igazi mélységek

És eljött. Elérte a Nap a Skorpió csillagkép energiamezejét, innentől lebukunk a mélységekbe. A Nap, a fény, lemegy az Alvilágba, Hádész birodalmába és bevilágítja azt. Innentől tehát mindenre fény derül. És ez nem ’akarom, nem akarom’ kérdése, ez történik. Megérkeztél.

Képzeld el most el magad, ahogy megállsz egy sötét barlang szájában, kezedben egy lámpás, mögötted a múlt, ahová nem tudsz visszamenni, megállni is csak ideig-óráig lehet, az út pedig csakis előre, a barlangon át vezet. Megrettentél? Megtorpantál? Vagy ugyanazzal a lendülettel haladsz tovább, mintha nem is lenne ott a barlang? Akár így, akár úgy, nincs választásod, az út erre vezet, be kell menned ha tovább akarsz menni utadon. Kint nem maradhatsz, mert haladni kell. Nézz hát szembe és indulj. Nincs mitől félned, hiszen tudod, hogy oda is csak azt viszed be amitől kint félsz, az fog szembe jönni, amitől rettegsz, de nem mered magadnak bevallani és ezek ugyanazok ami mellett kint elmentél. Mi igazán a különbség? Igazából semmi. De mégis, mert itt most szembe kell vele nézned, már nem tudsz elmenni mellette. Jöjjön bármi, nincs más lehetőség. És elindulsz.

Lépsz egyet, és bezárul mögötted a sötétség, csak annyit látsz amit a lámpád fénye megvilágít. Mit látsz? És hogy cselekszel? Visszafutni nem tudsz, hiszen bezárult a barlang, csak előre vezet az út. Sikítasz? Földbe gyökerezik a lábad és csak nő és nő a félelmed? Mit teszel? Jár az agyad, kattog, tervez, és érzed hogy izzadsz, és egyre jobban félsz. Előrefutni sem mersz, mert nem tudhatod mi vár rád, mibe lépsz, hiszen nem látsz tovább a téged körbevevő fénynél. Mit csinálsz hát? Körbenézel. És észreveszed, hogy amitől elsőre megrettentél, amit látni véltél, azok csupán árnyak, a lámpád fényének játéka, nincs is ott semmi, hiszen nincs is mitől félni. Minden csak a képzeleted, a tudatod szüleménye. Rájössz, hogy az elméd játéka. És azt veszed észre, hogy megnyugszol, az árnyak is kisebbnek tűnnek, szíved sem ver már annyira, és felkacagsz. Ezáltal ezek az árnyak is mesehősökké változnak, aki gyerekkorban akartál lenni. Hősökké, aki vagy. Azzá a hőssé, aki benned él, aki bátor, hatalmas, erős, és nem fél senkitől és semmitől. Elindulsz hát. Lépsz egyet a másik után, egyre bátrabban, egyre tempósabban. És lehet, hogy jön még szörny, de te már csak rámosolyogsz. És elhaladsz mellette, és látod közben hogy ő is hőssé változott. És így haladsz egy héten át, és mindennel szembenézel ami jön, és mindet elengeded, játszol vele, rámosolyogsz. És ahogy így haladsz, egyre könnyebb a szíved, egyre bátrabb vagy, egyre erősebb, hiszen érzed, ahogy elhagyod a szörnyeidet, és egyre több barát, hős vesz körül, és közben valami nő benned. Érzed, hogy erősödik, és ez annyira nagyon jó érzés, de még nem tudod igazán mi az, de hatalmas, szavakkal kifejezhetetlen ereje van, és ahogy haladsz előre, egyre erősebb. És elérsz egy kapuhoz. Ekkor elkezd derengeni az emlék, hogy hallottál már erről az átjáróról. Eszedbe jut hova érkeztél. Hiszen ez az a kapu, ami átvezet az isteni birodalomba, ami összeköti a földit az égivel, egy akkora hatalmas erő, ami akkor nyílik, ha minden félelmedet leraktad, minden szörnyed a barátod lett. Mert azáltal szíved kitisztul, nincs már benne lehúzó erő. Megérkeztél ide. Megállsz és megpihensz. Megérdemled. És ahogy megérkeztél, megállsz, és engeded, hogy teljesen átjárjon az az erő, amit éreztél már hogy nőtt benned. És akkor érted meg mi ez az erő. Hiszen ez az Antaresi kapu, az isteni szeretet ereje, aminél nincs nagyobb, ami legyőzhetetlen, ami téged, az életet, a létezést élteti. Egy akkora hatalmas erő, ami mindig is tudtad, hogy veled van, csak az úton elfelejtetted, mert jöttek próbák, harcok, szörnyek, harag, félelem, rettegés, szenvedés, amik szépen lassan az életek, évek, események által rád telepedtek, és te hagytad, hogy átvegyék az irányítást. De most érzed, hogy ezen szörnyeknek már nincs hatalmuk feletted, hiszen mindent elhagytál, minden szörny a barátod lett, a legjobb barátod, mert általuk tanultad meg, hogy mekkora erőd van, milyen ügyes vagy, mennyi mindent tudsz és akarsz még megtanulni, jöjjön bármilyen próbatétel hozzá. És ahogy ezt megérted, kinyílik a kapu, és a vörös fény, az Antares fénye átjön a kapun át. És ott állsz, és ez a fény megérkezik hozzád, átjár, átvilágít, érzed erejét, fényét, melegét. Egy idő után érzed, hogy hív. És akkor elindulsz. Odamész a kapuhoz, és belépsz. Nem torpansz meg, nincs kétség, csak húz, húz ez az erő, az isteni szeretet ereje, ami a te alapállapotod. És ráébredsz, hogy ez a te alapenergiád, ami mindig is ott volt, ami táplál, ami létrehozott, aki vagy. És belépsz a fénybe, és a sötét barlang már nem is barlang, hanem a mindenség. És itt olyan jó. Akármerre fordulsz boldogság, szeretet, öröm, az a kimondhatatlan jó érzés, ami csak van, ezt nem kell keresni, ez csak van. Mosolygós, szeretettel teli árnyakat látsz, és érzed, hogy kapcsolódni akarsz velük. Aztán rájössz, hogy ők mind te vagy. De van még egy dolgod, hogy mindezzel teljesen eggyé válj, és elindulj egy új világ felé, ami már nagyon vár rád. Meg kell hoznod ehhez egy nagy áldozatot. Fel kell áldoznod a szenvedést, a félelmeket, a bátortalanságot, a hiedelmeket, a kétséget, magát az egot. Mert csak ekkor tudsz kilépni a fénybe. Ehhez el kell égetned minden földit ami nem a fényt szolgálja, mert ezzel tudsz mindent hátrahagyni, mindent ami eltakarta előled a fényt, saját fényeredeted. Ekkor meglátod a máglyát, amit te magad raktál. Már megraktad, mert tudtad, hogy eljön a pillanat, amikor felfekszel rá. Most jött el az a pillanat. Érzed, és teljes benned a bizonyosság. Odamész a máglyádhoz, felmászol rá, meglátod a gyufát, meggyújtod, és magad alá dobod. Ezzel fellobban a tűz, és átadod magad a fénynek. És m aki te magad vagy, és halad tovább az útján, ami már egy teljesen másik világ… de ez már egy másik történet.

A Nap belépett a Skorpió birodalmába, ahol a nagy átminősülések történnek. Érdemes kihasználni ennek erejét, és együtt dolgozni az energiákkal. Azzal, hogy ’hazazavar a külvilág’ csak segíti munkánkat, mert így több időnk jut saját magunkra. Én is csak erősíteni tudom mindenkiben, hogy kezdjen önmagára figyelni, befelé indulni, hiszen maga a Nap is ezen az úton jár. Nagy a támogatás kintről, de a munkát mindenkinek magának kell elvégeznie, mert ez egy olyan út, amire más nem tud helyettünk rálépni. Ez minden évben megtörténik, de az idei téli napforduló igazán kivételesen különleges energiákkal érkezik, érdemes felkészülni rá.
Fontosabb időpontok: 2020. november 23-28. között a Skorpió ollójában jár a Nap, ahol a még meglévő lehúzó dolgainktól tudunk megszabadulni. Ekkor csodálatos lehetőségünk van saját magunkra figyelve észre venni, tudatosítani, elengedni, szembenézni a félelmeinkkel. Majd 2020. december 1-én 19:39-kor eléri a Nap az Antares csillagot, ezzel kinyílik az égi kapu, abszolút közvetlen kapcsolatba kerülünk az égi világgal, ekkor lehetőség van töltekezni az isteni szeretet erejéből. Ez már érződik előtte és utána nap is, de december 1-én az esti órákban a legerősebb. Ekkor ajánlott elcsendesedni, nyugat felé fordulni és hagyni, hogy átjárjon. Majd 2020. december 16-án a Nap, december 17-én a Merkúr, aki közben már szinte teljesen utoléri a Napot, elérik a Skorpió farkát, ahol a méreg van. Ez az utolsó pillanat a fényszületés előtt, amikor lehetőségünk van feláldozni az egot. Mindkét nap Napnyugtakor érdemes nyugat felé fordulni, tüzet gyújtani és elégetni ’önmagad’, ahogy tette Ganümédész, Heraklész és a hősök, akik felfeküdtek a máglyára. Ezt úgy tudod megtenni, hogy leírod egy papírra mindazt, ami még nem az isteninek megfelelő, és a tűzbe dobod, és elmondod közben, hogy ezt átadod a fénynek, hogy fényesedjen fel és már fényként térjen vissza hozzád. Végezz egy rövid szertartást, hívd be segítőidet, de elsősorban a Felettes Éned, figyelj rá, add át neki poláris ruhád összes szenvedését, és kérd meg, hogy töltsön fel fénnyel, aki vagy. És figyeld a csodát, ami ezután következik életedben.

Csodabirodalom a Skorpió, de csak akkor tudsz átminősülni, ha megdolgozod magad. Mert végigmehetsz a barlangon úgy is, hogy kiszaladsz belőle, és hagyod, hogy a szörnyeid túléljék, és ezután is uralkodjanak rajtad. A választás a tiéd.
Tóth Gabriella Csillagtenger

 

Write a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Close
X