Angyali üdvözlet ma estére: vissza a gyökerekhez, vissza a múlt örömeihez 

 

Mindig elfelejtünk visszamenni a gyökerekhez.

 Rágódunk egy kérdésen – de a lényeg az, hogy visszataláljunk oda, hogy honnan is származik ez a kérdés.

Mindig kérdezzétek meg magatokat, hogy „honnan teszem fel ezt a kérdést?”. Miért teszem fel ezt a kérdést? (Amiről előzőleg szó volt – a szerk.)

Mert jól szeretnék dönteni. És nem is az a lényeg itt, hogy az intuíciómra hallgatok vagy az agyamra, hanem hogy szeretnék tökéletes lenni, jó akarok lenni, és azt szeretném, hogy minden az életemben jó legyen – és ott van bennem, hogy elrontottam. Hogy nem ezt kellett volna.

És amíg te az életedet így éled, hogy elronthatod, hogy nem jól döntesz… tudom, hogy nem tudod megbocsátani magadnak a döntésedet – de ez valójában nem a megbocsátásról szól, hanem arról, hogy nem tudsz rosszul dönteni.

Ez nagyon fontos. Amíg azt hiszed, hogy tudsz rosszul dönteni – addig fogsz is. De itt épp az a lényeg, hogy nincs rossz döntés az életben, mert te mindig azt teszed, azt döntöd, aki te éppen vagy.

Miért agyból döntöttél? Mert azzal azonosulsz. A fejeddel, a gondolataiddal, a személyiségeddel, a problémáiddal, az életeddel. Az vagy, aki onnan dönt, és nem tudsz nem abból dönteni, aki te vagy.

(Részlet a „Célok elérése -10 című videóból)

Megerősített gondolatok:

Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált.

– Mit csinálsz itt egyedül, magányosan?

– Nagyon sok a dolgom.

– Már, hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit.

– Tanítok két sólymot, két sast, fegyelmezek két nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót – felelte a nő.

– S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket.

– Bennem vannak.

– A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre.

A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak – ők az én kezeim.

A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de őket tanítom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak – ők az én lábaim.

A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet.

Ő a testem.

A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit. Ő a nyelvem.

S van egy oroszlánom; ő büszke és gyönyörű.

Azt hiszi ő a király. De nekem meg kell szelídítenem.

Ő az EGO.

 

Close