Angyali üzenet vasárnapra: Az jön el amire lélekben vágyunk….

Ha a Plútó és a Szaturnusz szövetséget köt…
…Kő kövön nem marad…

Január 12-én pontosodik be a találkozásuk, de eggyé válásuk energetikájában már igencsak benne vagyunk. Találkozásuk elindítja, elhozza idejét a sorsfordító változásoknak.
Történetesen egyik sem a kedves és könyörületes tanítóink közé tartozik, de hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen.

Itt, ebben az átalakulási folyamatban dől el, hogy képesek vagyunk-e meglépni a sorsfeladatunkat. Képesek vagyunk-e felszínre hozni magunkból azokat az erőket, amelyekkel megfordíthatjuk sorsunkat. Megfordíthatjuk a téves beidegződéseink által forgatott sorskereket, és visszaadhatjuk isteni önvalónk kezébe.

Minek jött el az ideje?

Amire nem merünk gondolni.
Amit tolunk magunk előtt életek óta.
Amin azt hisszük már túl vagyunk.
Amiről azt hisszük, már meghaladtuk.
Amiről azt képzeljük jobban tudjuk.
Amiről azt gondoljuk lehetetlen.
Amiről azt reméljük, megúszhatjuk.
Amit nem voltunk képesek meglátni.
Amit nem voltunk képesek elhagyni.
Amit nem mertünk meglépni.
Amiről téves programot futtatunk.
Ami elől pótcselekvésekbe menekülünk.
Amit tagadunk.

Az egónak nem a megérdemelt jutalom jön, hanem a kínos szembesülés.
Nem az jön, amire egóból várunk. Hanem amire lélekből vágyunk.

Nem fog ez magától megtörténni, ha azt gondoljuk, hogy a régi működéseinkkel megtudjuk oldani, akkor átadjuk az irányítást az elmének, aki csak megúszni akar, aki túlélésre játszik.
Ennél sokkal jobb megoldás, ha csendben megfogjuk Isten kezét, és hagyjuk, hogy vezessen.
Ez az időszak olyan tetteket követel tőlünk, ami minden bizonnyal ismeretlen számunkra. Talán kényelmetlen is, nem igazán fűlik a fogunk hozzá. Inkább csinálnánk valami mást. Valami megszokottat, valamit, ami ha nem is visz előre, jelentős változást nem is hoz, de legalább kényelmes, legalább ismerős.

Csakhogy ez az időszak, nem erről szól… Az isteni énünk szándéka nem ez.
Fontos ezt tudatosítani.
És a mentőöveket Lekapcsolni, mert itt már nem a túlélés a tét, hanem a tényleges átalakulás.

Az, hogy pont itt vagyunk, pont most, ebben a testben, egy nagyon bátor felvállalás a lelkünk részéről. A lelkünk a tényleges megoldásokért jött. A lelkünk a felébredésünkért jött. Azért jöttünk, mert Dolgunk van. Nem kicsi. Azért jöttünk, mert vállaltuk a legnagyobbat. Azért jöttünk, hogy megoldjuk az eddig megoldhatatlant.

“Ha akarsz valamit, amid eddig még nem volt, tenned kell valamit, amit eddig még sosem tettél.”
(forrás: Az Ősanya) Botos Orsolya

Write a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Close