A Merkúr és az Uránusz találkozása rávilágít, hogy milyen gondolati, tudati sémákba zártuk be magunkat, melyekkel korlátozzuk lényünkből fakadó végtelen szabadságunkat.
Ideje feloldani. Ideje önvalónkat idejétmúlt, bebörtönzött gondolatainkból felszabadítani.
Hogy mennyire vagyunk szabadok a gondolkodásunkban, tudatunkban dől el.
Bennünk lakozik a világegyetem. Tudatunk belső egén ragyognak a csillagok. Nincs külső akadály. Nincs külső korlát. Az van idebent, az van odakint, amire a tudatunkat képesek vagyunk megnyitni.
A Merkúr és az Uránusz azt ragyogja, hogy semmivel nem kell megküzdenünk, semmit nem kell megoldanunk, csak magasabb szellemi szférákba emelkednünk. Elterelni a gondolatainkat a bejáratott ösvényekről, megnyitni tudatunkat annak, ami túlmutat a kereteinken, túlmutat azon, amit tudni vélünk magunkról.
Engedjünk utat a hirtelen bevillanó ötleteknek, a szokatlan inspirációknak.
Akkor is, ha el kell hagynunk a járt utat a járatlanért.
Akkor is, ha nem tudjuk mi a következő lépés. Botos Orsolya