Gyógyító Angyali üzenet: A szent sérülésről!

Ma már nagyon sok módszert ismerünk arra, hogy a magunkban hordozott sérüléseink fájdalmát eltompítsuk, csillapítsuk, levezessük, elrejtsük, vagy eltereljük róla a figyelmet.

Tán egyik legerősebb motivációnk is a fájdalom megszüntetése, kiiktatása, hisz nem akarunk sérülni, fájni, szenvedni.

Arról tán kevésbé van ismeretünk, hogy a sérüléseink, a fájdalmaink a legnagyobb beavató Mestereink, és valódi céljuk az, hogy átalakítsanak. Nem védekeznünk kéne tehát ellenük, hanem átengednünk magunkon.
A megszabaduláshoz vezető utunkon elkerülhetetlen, hogy belépjünk a sérüléseink szentségébe, hogy elkezdődhessen a tisztulási folyamatunk, hogy leéghessen rólunk mindaz, ami a mulandóság káprázatában tart.
Elkerülhetetlen, hogy önként lépjünk bele a fájdalom örvényébe, amely látszólag a mélységbe húz, de valójában saját Szentségünkhöz emel. Mert csak így ismerhetjük fel, hogy a félelmeink valójában saját illúzióink.
Gyakran a spirituális ismereteket, technikákat is arra használjuk, hogy elmeneküljünk attól, ami végső soron nem megúszható. A szembenézéstől. Attól, hogy merjük érezni a fájdalmat, hogy megadjuk magunkat annak, ami van,
ami voltaképpen a gyógyulásunk kulcsa.
Nemcsak az a menekülés, ha nem gondolunk rá, nem beszélünk róla, hanem az is, ha gondolkodunk róla, ha beszélünk róla, anélkül, hogy egyszerűen csak csendben jelen tudnánk lenni a fájdalmunknak. Amikor végre igazán szívből át tudjuk ölelni, el tudjuk fogadni, anélkül, hogy sajnálnánk magunkat érte, hogy panaszkodnánk miatta, vagy meg akarnánk érteni, magyarázni, rendszerbe akarnánk foglalni, akkor elkezdődhet a gyógyulás. Akkor az árnyak elkezdenek feloldódni a fényben.
Amikor már nem félünk a saját félelmünktől, nem félünk megadni magunkat a sérüléseinkből eredő fájdalomnak, mint legnagyobb Tanítónknak, akkor a Valódi Erőnk felszabadul, és felhagyunk azoknak a váraknak az építésével, amelyek egy hamis én védelmére szolgáltak, és egyben elválasztottak valódi Önmagunktól.

Akkor elkezdjük élni azt az Életet, ami nem a túlélésünket szolgálja, hanem valódi lényünk kibontakozását teszi lehetővé.
Botos Orsolya

 

 

Write a Comment

Close
error: Védett tartalom!