Olyan fontos most tudatosan lassítani, megállni, jelen lenni, átlényegülni, megnyugodni, csendben lenni, befelé és felfelé tekinteni, magunkba nézni, elfogadni, szeretni, tisztelni… magunkat, a pillanatot, az életet.
Átadni magunkat a pillanatnak, a mostnak, a jelenlétnek.
Nem véletlenül jelez a test, jeleznek a szituációk, tanítanak lassítani, megállni, nem sietni, jelen lenni.
S igazán élni, megélni, szeretni magunkat, egymást, a pillanatot, az életet, s hálásnak lenni, azért ami van.
Ha nem figyelünk tudatosan a pillanat elillan, az élet elrohan, és jó lenne, ha nem mellettünk rohanna el, hanem benne élnénk, ha igazán átélnénk, élnénk és sok szép élményt, emléket gyűjtenénk be, s raknánk bele a Lelkünkbe, életünkbe.
Állj meg tudatosan egy pillanatra akár most, csukd be a szemeidet kicsit, lélegezz mélyet, és éld át ezt a pillanatot hálával, szeretettel, békességgel, megnyugvással!
Aztán csinálj bármit is, légy benne jelen minden porcikáddal, gondolatoddal, érzéseddel, tényleg csináld azt, amit csinálsz! Éld meg, éld át, legyen az bármi!
Azt mondják, úgy tartják, hogy mikor jelen vagy, akkor kapcsolódsz igazán önMAGaddal, a Benned élő Teremővel, a Forrással, s érzed át az élet, a létezés lényegét, a tiszta Szeretetet, Békességet, Boldogságot.
Légy jelen, s boldog, békés leszel.
Ez a Popper Péter idézet jutott eszembe erről:
Maradjunk a jelen pillanat egyszerűségében.
Fel kell hagynunk a haszontalan gondokkal,
a múlton való rágódással,
a jövő elé sietéssel.
Vagyis szabaduljunk meg a “már nincs”
és a “még nincs” irrealitásaitól.
Éljünk az egyetlen realitásban,
a “most”-ban.
Olyan nagy pazarlás, hogy manapság
túl sok időt töltünk azzal, hogy a képernyőt vagy a tv-t bámuljuk, ahelyett, hogy koccintanánk, csókolóznánk, vagy csak táncolnánk önfeledten a hold alatt.
Elfelejtünk élni.
Megerősítő áldás: A halhatatlanság ereje.
Jupiter 2024. május 11-én megérkezett az Algol csillaghoz, ezzel megérthetjük az emberi létezés lényegét.
Jupiter ugyanis Zeusz, a legfőbb isten, akinek pajzsán ragyog a Medusza feje. Ebben a mondatban benne van a lényeg, de ahhoz, hogy megértsük, tovább kell látnunk a látható világ keretein, az elme határán. Zeusz a legnagyobb tudással és erővel bíró isten, de nem mindenható. Nem is mindig volt a legfőbb isten, nem uralkodott kezdettől fogva, fel kellett nőnie ehhez a feladathoz. Zeusz vezetővé válásának útja tele volt kalandokkal, kezdve születésétől, majd azzal, ahogy apjával szembenézett és átvette a hatalmat, majd megvívta mindazon szörnyekkel a csatáit, akik azért születtek, hogy legyőzzék őt. Zeusz azonban mindezen próbákat kiállta, ezért nőtt a leghatalmasabbá ezzel az emberek és istenek urává, hiszen végigjárta az utat, rendelkezik azzal a tudással, hogy végig vezesse az emberiséget saját útján. Ebben eszközei voltak segítségére, melyeket Hephaisztosz isten, az istenek kovácsa készített számára. Ilyen volt pajzsa is, az Aigisz. Az Aigisz (magyarul égisz, valaminek az égisze alatt, védelmében lenni), melyet Hephaisztosz annak az Amaltheia kecskének a bőréből készített, melyet maga Amaltheia ajánlott fel, aki felnevelte a kicsi Zeuszt, hiszen el kellett őt rejteni apja szeme elől, hogy ne essen ő is apja karmája áldozatául. Ez a bőr adja a pajzs védelmi funkcióját, mely vigyázott rá a harcokban, ahogy Amaltheia maga védelmezte, miközben nevelte a kis Zeuszt. Később erre a pajzsra kerül rá Medusza feje, mely által legyőzhetetlenné vált az addigra már főisten Zeusz.
Medusza története egy másik szálon fut, Zeuszé az istenek útját, Meduszáé az emberiség útját szimbolizálja, mely majd összeér. Medusza egy gyönyörűséges halandó lány, akibe beleszeret egy isten, Poszeidón, és hál vele Athéné egyik templomában. Athéné szűz istennő, ezért joggal háborodik fel, hogy megszégyenítették szent helyét, de mivel az istenen nem tudja kifejteni haragját, szegény lányt bünteti meg. A szegény halandót, aki nem önszántából került ebbe a helyzetbe, viszont szépsége áldozatává válik. Athéné ugyanis szörnnyé változtatja, a hatalmas, kígyó testű, horpadt orrú, gyilkos tekintetű, fején haj helyett viperákat viselő szörnnyé, akinek volt egy hatalmas fegyvere, a pillantása. Aki ugyanis ránézett, kővé dermedt, vagyis szörnyet halt. Medusza ezáltal legyőzhetetlenné vált, de emiatt a hősök számára igazi kihívássá, mert rengetegen próbálták legyőzni őt, hogy megkaparinthassák fejét, és legyőzhetetlenné váljanak, mert halála után is ugyanaz a halálos fegyver maradt. Ez azonban a halandók közül senkinek sem sikerült, csak Perszeusznak, Zeusz gyermekének. Perszeusz a nagy történet egyik igen meghatározó alakja, aki azzal, hogy megszerzi Medusza fejét, és megváltja a gyönyörű halandó lányt szenvedésétől, tulajdonképpen elindítja az emberiséget a megváltás felé.
Ezt a megváltást nem ő hozza el, az oda vezető út hosszú és kalandokkal teli, de az ő utóda lesz majd a későbbi megváltó. Perszeusz Medusza feletti győzelmével azonban saját magát is megváltja, nem véletlenül indult a küzdelemre, de mégsem tartja meg a fegyvert, odaadja az őt segítő, de korábban magát Meduszát ebbe a helyzetbe hozó Athénénak, akit szintén megvált ezzel, amivel szintén segíti az emberiséget abban, hogy isteni szintre emelje önmagát. Athéné szerepe ugyanis a történetben szintén nagyon fontos, hiszen ő Zeusz azon gyermeke, aki Zeusz utódjaként kéne következzen a trónon, de mégsem ez az út, mert akkor sosem érne véget a földi létezés, az embernek kell következnie, ahhoz viszont Athénénak már nem szabad átvennie a hatalmat, melyet ő tud is. Mégis, az ő kezébe kerül az a fegyver, amivel le tudná győzni atyját, hogy átvegye tőle jogos helyét, de maga Athéné szakítja meg ezt a karmikus szálat, azáltal, hogy ő lesz az, aki ráteszi Zeusz pajzsára a Medusza fejet, ezzel nem legyőzi őt, hanem legyőzhetetlenné teszi. Zeusz maga annyira bízik lányában, hogy nem kérdés, hogy odaadja neki pajzsát, mikor Athéné olyan harcokba indul, ahol szüksége lehet rá. Ilyenkor Zeusz védtelen, de mégis tudja, hogy a legnagyobb védelemben van része. Athéné viszont azzal, hogy atyja, a legfőbb isten pajzsára helyezi a gorgó fejet, nemcsak az istenek, az emberek világának legnagyobb védelmezőjévé teszi Zeuszt. Rengeteg szimbólum, üzenet van ebben az üzenetben, melyet, ha olvasol a sorok között megtalálhatsz.
A pajzs mindig viselője hatalmának külső jele, mely úgy működik, ahogy használod. Azzal, hogy Jupiter elérte az Algol csillagot, most azt ismerhetjük fel, hogy életünkben minden úgy működik, ahogy belső erőnkhöz viszonyulunk. Ha már megvan a belső tudatosságunk, isteni létünk tudata, akkor a legnagyobb ellenségtől is képesek vagyunk megvédeni magunkat, hiszen legyőzhetetlenek vagyunk, de ha még csak halandóként tekintünk saját magunkra, akkor pusztítunk vele, lásd egy romboló mondat, egy háború, stb. Zeusz pajzsa tehát megmutatja hogyan viszonyulsz az Algol energiájához, vagyis mennyire vagy tudatos arra, aki vagy.
Most jött el az ideje annak, hogy ezt megértsd, sőt, azáltal, hogy Uránusz is megérkezik az Algol csillaghoz 2024-ben, ráadásul retrográd mozgása által háromszor is, képessé váljunk arra is, hogy ezt az erőt amellett, hogy megértjük, kiemeljük, kiszabadítsuk vele saját belső szörnyünket, és mint legyőzhetetlen erőt kezdjük el használni, vagyis valóban építsük világunkat és megéljük azt a csodálatos emberi létezést, amely megadatott. Mivel mindez egyidőben történik azzal, hogy Szaturnusz által új életünk alapköveit rakjuk le, valóban érződik, hogy nagy váltás küszöbén vagyunk. De mint mindig, most is rajtunk múlik minden.
Tóth Gabriella Csillagtenger