Elengedés és lezárás árnyékában.
A teliholdat részleges holdfogyatkozás kíséri.
A fogyatkozások az átalakulás és az ébredés portáljait jelentik. Hajlamosak olyan sorsszerű eseményeket hozni az életünkbe, amelyek elősegítik lelkünk fejlődését és növekedését.
Nagyon fontos fordulóponthoz érkeztünk…. Erős, intenzív energiák érkeznek.
Míg a napfogyatkozás megnyitja a portált az új kezdetek és változások előtt, a holdfogyatkozás segít „befejezni az utat”. A holdfogyatkozások gyakran drámai módon közvetítik az igazságot. Érzelmileg is sokkal intenzívebbek. A régi energiák felemelkedhetnek tudatos elméd felszínére, hogy megértésre és lezárásra találjanak.
A lezárás energiáját hozza el nekünk ez az időszak – egy kétéves ciklust zárunk a részleges holdfogyatkozással és a Bika teliholdjával.
A Bika köztudottan kemény,földhözragadt, és kissé makacs. Állhatatos erejével párosulva ennek a vadász holdnak mindannyiunkat meg kell erősítenie.
De vigyázzunk! Az akaraterő nehogy rugalmatlanná tegyen minket!
– Összességében ebben a teliholdban megtanulhatjuk elengedni a drámát, és a hatalmi játszmákat.
Az alapvető értékek megbecsülése, a nyugalom és a biztonságérzet felé haladunk. Az egyszerű örömök emelkedett értelmet nyernek.
Határozzuk meg a szándékokat arra, amit valójában el akarunk érni .
Befejezések – új kezdetek – átalakulás. Váratlan utak nyílnak meg, – ha hajlandó vagy lépni
Egy kis érdekesség:
1./Ezt teliholdat „Hunter Moon”-nak, azaz vadász Holdnak nevezik. –A vadász Hold elnevezést pedig kapta, mert ez az a hónap, amikor a vadat hizlalják, és itt az ideje elkezdeni a felkészülést a télre.
A Vadász Holdja tagadhatatlan misztikumot és erőt tart. Mivel az októberi telihold közvetlenül a Samhain, (Haloween) előtt történik, a (neo) pogányok úgy vélik, hogy ez nagyon különleges idő, amely az évszakok változását jelöli, és kiváló lehetőség arra, hogy kapcsolatba lépjenek halott szeretteivel, tekintettel a fátyol elvékonyodására , a fizikai világ és a spirituális világ között.
2./ A holdfogyatkozás során a Hold, a Nap és a Föld egy vonalban áll a Földdel középen, ami bolygónk árnyékát a Holdra veti. Ez vöröses, rezes árnyalatot ad a teliholdnak, ezért is nevezik “Blood Moon”, azaz Vérholdnak. — de mivel ez csak részleges holdfogyatkozás, így igazából elmarad a „vérhold pillanat”
ELENGEDÉS! Ha eddig nem tudtad a felesleges terheket lepakolni, akkor MOST már tényleg itt az ideje!!! Fogalmazd újra a céljaidat! A telihold segít, de ehhez TE kellesz! (Lehet a csodára várni, de ha te nem teszel érte, akkor nagy valószínűséggel nem is fog bekövetkezni.)
Tisztítás és új kezdetek.
Kristályokat feltölteni, magatokat lenyugtatni, s kezdődhet a varázslat! Egy kis tánc a holdfénybe megengedett, sőt!
Vigyázzatok magatokra! Szeretettel ölellek benneteket!
Brigi
Megerősítés: Tulajdonképpen megértem, hogy leszakadtál mindenről.
De semmiféleképpen nem lehetett egyetlen pillanat. Ez csakis egy hosszú folyamat eredménye. Kicsit érzékeny vagy. Lehetséges, hogy semmi más nem történt, minthogy életedben először megkísértett az értelmetlenség. Nem véletlenül téged kísértett meg. Hiszen te vagy közöttük a legértelmesebb. Márpedig az nem marad büntetlenül. Az értelem feljebb csavarja a lángot, a nagyobb láng előbb emészti el önmagát.
Túlléptél azon az állapoton, amelyet mámorállapotnak nevezek. Persze, lehetséges, hogy ez a fogalom ugyanannyira pontatlan, mint amikor te azt mondod, hogy eljött egy pillanat. Mámorállapotnak azt nevezem, amikor még lényegileg öntudatlanok vagyunk, és az életünk értelmét azokban a funkciókban keressük, amelyeket kézhez kapunk. Igen, ez a mámorállapot. Talán közelebb kerülsz a dologhoz, ha azonosulást említek, igen, ez talán kevésbé erőltetett. Az ember azonosul a szerepével, átveszi a világ értékrendjét, jól akar tanulni, családapa akar lenni, vagy háziasszony, vagy színész, vagy orvos, vagy katona. Csinálja mindazt, amit kell és ahogy kell.
Azután kezdi megismerni az értelmetlenséget: miért csinálom így? és miért nem másként? miért gondolom, hogy éppen az a szerep az enyém, amelyet a lehetőségeim adtak? Érted, mire gondolok! Ezek a bizalmatlan kérdések indítják meg azt a folyamatot, amelyet nem tudok máshoz hasonlítani, mint a rákhoz.
A lélek rákja. Ha eluralkodnak a kétségeid, akkor már nagy baj van. Márpedig a mámorállapotot, az azonosulást követi az elszakadás, az elszakadást mindattól, ami az életünket jelenti. Akkor aztán értetlenül nézünk a feleségünkre, a férjünkre, a gyerekünkre, a beosztottunkra, az elöljárónkra, a fajtánkra, az ellenségre.
Összemosódnak a fogalmak, elvesztik korábbi szilárd körvonalaikat, és mi ott állunk szétmállott fogalmakkal. De nem is állunk, mert ilyenkor az ember – jól mondod – leszakad, kiröpül a világűrbe, társtalanná lesz és magányossá, didereg, nem használhatok erre jobb kifejezést, az ember didereg és fél! Egyetlen olyan erőt nem tud megnevezni, amely visszahúzná a régi kötelékbe, mert a régi kötelék már nem vonzza többé; az ember didereg és lelkiismeret-furdalása van: hogyan is történhetett meg velem mindez? hátha én vagyok a hibás! hátha bűn volt, hogy felfedeztem! nem vagyok azonos mindazzal, amivel azonosnak kellene lennem! bizonyára bűnös vagyok, mert különben nem lenne olyan irtózatos a büntetés.
Ez a lebegés szörnyű gyötrelmekkel jár, mert érzed, nincs honnan megújulnod. Nincs másik világ. Felemelkedni annyi, mint kikerülni az előtérből – így érzed! És pokolian kínlódsz, vacogsz! Mint te most, kedvesem!
Az előbb túloztam, amikor azt mondtam, hogy az ember kiröpül a világűrbe. Mert ebből az állapotból mégiscsak van visszatérés, csakhogy ez egyáltalában nem örömteli. Az okos emberek legtöbbje átesik a fertőzésen, a legtöbbje egyszercsak leválik arról, amit csinál, aztán didereg, aztán visszakullog, visszasompolyog és azt mondja, úgy látszik nincs más, ezt kell csinálni; cinikussá lesz, megkopik a lendülete, és fogát összeszorítva harcol a régi fogalmak morzsáiért, csinálj, ahogy lehet!
Én nem ezt tanácsolom neked, a világért sem! Én azt mondom, hogy maradj a világűrben! Vedd tudomásul, hogy nem tudsz azonosulni! Ha ezt megérted,
ha ez nem zavar már többé,
ha soha nem akarod visszaszerezni az elveszett dolgokat, akkor hirtelen szabaddá leszel. Alkalmassá válsz mindenre. Semmiben sem hiszel, de végrehajtója lehetsz bárminek. Semmi se érdekel, de nem is akadályoz semmi. Nem zavar többé a világ. Maradj te csak az űrben!
Lebegj! De ne érezz lelkiismeret-furdalást! Csak lebegj! Ezt kell tudnod ahhoz, hogy most felkelj! Ha most felkelsz, még nem történt semmi jóvátehetetlen. Még magunkhoz ölelhetünk. Csak te fogod tudni a titkodat, csak te fogod tudni, hogy örök lebegésben csinálsz mindent.
Mindent, amit azok kérnek tőled, akiket még tartanak a kötelékek. Akik kevesebb szabadsággal élnek, de jobban ismerik a teendőket.
Kelj csak fel szépen!