Nagyon erős negatív energiák tisztítására
Vizualizáljunk egy hófehér fényoszlopot, vagy csak a Napot, de állapotunkban teremtsünk magasztosságot és emelkedettséget.
Álljunk benne egy pillanatig, majd tágításával helyezzük magunk mellé azt, akire gondolunk, páciensünket vagy családunkat… házunkat. Alakítsuk át lobogó fehér tűz-energiává és mondjuk közben… „Minden negatív ráhatást, külső programot megszüntetek és küldöm minden tisztalelkű ember részére.”
Baktériumok és vírusok tisztítására is használható ez a gyakorlat, mindamellett a Harmadik szem csakrát is erősíti.
A hónap mottója: A jóindulat legyőzhetetlen, ha őszinte, ha nincs benne gúny vagy póz. Mert mit árthat neked még a legerőszakosabb ember is, ha mindvégig jóindulatú vagy vele, és – ha úgy hozza az alkalom – szelíden figyelmezteted, és ha éppen akkor, amikor valami gonoszat forral ellened, nyugodtan így inted jobb belátásra: “Nem, gyermekem, másra születtünk. Nem nekem, hanem magadnak ártasz, gyermek. M.A.
Megerősítő áldás:
„Te vagy az életem értelme”
„Nem tudok élni nélküled”
„Te vagy a mindenem”
Hányan mondják ezeket a mondatokat szeretteiknek, társuknak, gyermeküknek!
Éppen reggel olvastam egy írást, miszerint mindenkinek kellene valaki, aki nélkül nem tud élni.
Megmondom őszintén, én nem szeretnék senki életének az értelme lenni. Nem szeretném, ha valaki azzal az érzéssel szeretne kapcsolódni velem, hogy nem tud nélkülem élni. Hogy miért? Mert ezzel hatalmas terhet teszünk a másikra. Ráadásul a másik ránk teszi a felelősséget, hogy mi felelünk az ő boldogságáért. Sokan azt gondolják, az a szeretet jele, ha nem tudnak létezni a másik nélkül. Sajnos ennek éppen az ellenkezője igaz. Mindennek semmi köze a szeretethez.
A valódi szeretet szabadon enged. Nem akar megkötni, magához láncolni, korlátozni.
A szeretet az, amikor engedem, hogy a másik szabad akaratából kapcsolódjon velem. Minden más függőség.
A másik ember nem a tulajdonunk, nem rendelkezhetünk felette. Sem a társsal, sem a gyermekünkkel, sem más emberi kapcsolatokkal.
Aki a másikat érzi az élete értelmének, az nem a saját életét éli. Feláldozza a saját életét a másikért, aminek gyakran az a következménye, hogy a másik kilép a kapcsolatból. Amikor azt halljuk, hogy mennyi mindent megtettünk a másikért, ő mégis elhagyott, akkor pontosan ez történik.
Érkeznek hozzám hölgyek azzal a panasszal, , hogy rosszul érzik magukat, nincs kedvük semmihez, mert a társuk nem úgy viselkedik velük, ahogyan ők szeretnék. Vagy éppen nem az történik, amit elképzeltek. Ilyenkor szintén az a helyzet, hogy a másiktól teszed függővé magad. Ha reggel arra ébredsz, hogy üzenet van a telefonodon a Kedvestől, akkor egész nap a fellegek felett jársz. De ha nincs üzenet, le vagy taglózva, el van rontva az egész napod – ami egyébként lehetne egy csodás nap, ha nem tőle függene a hangulatod. 🙂 Arra gondolsz, hogy nem szeret, nem vagy fontos neki, stb. Pedig legtöbbször nem erről van szó. Egyszerűen a másik ember nem úgy működik, gondolkodik, ahogyan te, nem ugyanazok a dolgok fontosak neki. De mivel az életed középpontja Ő, ezért tőle függ az, hogyan érzed magad.
Szülők esetében látunk hasonló dinamikát. Amikor a gyermeket nevezzük ki az életünk értelmének. Ez a gyermeknek teher, mert tudatalatt azt érzi, hogy muszáj megfelelnie a szülőnek, különben a szülő boldogtalan lesz. Így sem a szülő, sem a gyermek nem tudja a saját életét élni. Ezek a szülők érzik úgy, a gyermek elköltözése után, hogy kiüresedett az életük, nincs értelme már az életnek.
Ugyanez a helyzet, ha a társ áll az életünk középpontjában. Sok nő feladja a saját életét, ha párkapcsolatba lép. Feladja a hivatását, a barátait, a hobbiját. Teljes mértékben a társnak rendeli alá magát. Csak a társnak él. Rengeteg nő érkezett már hozzám azzal, hogy 10-20 év után elhagyta a társa, és ő most azt sem tudja, mihez kezdjen. Depressziós, ki van üresedve, nincsenek barátai, stb.
Mindez azért van, mert nem a saját életét élte.
Nem akkor szeretjük a másikat, ha feláldozzuk érte magunkat, a saját életünket. Minden kapcsolat akkor működik jól, ha van közös idő – közös dolgok, és van saját – egyéni terünk is. Ami csak a miénk. Ami akkor is van, ha társsal vagyunk, akkor is, ha egyedül.
A párkapcsolat – vagy bármilyen más emberi kapcsolat nem egyenlő az önfeladással. Általában azok az emberek áldozzák fel a saját életüket másokért, azok teszik főszerepbe a saját életükben a másikat, akik otthon ezt látták. Hogy valaki függő viszonyban volt. Illetve akkor, ha nincs önbizalom, megfelelő önértékelés, és azt gondoljuk, hogy a másik csak akkor szeret, ha teljes mértékben rá figyelünk, ha mindent neki rendelünk alá. Tipikus példa erre az a szituáció, amikor várjuk a másik telefonját.
Sokszor nem merünk kimozdulni otthonról, mert hátha éppen akkor szeretne jönni hozzánk. Nem csinálunk programot, mert hátha éppen akkor akar találkozni velünk. Mindez nem szeretet/szerelem. Ez függés, és félelem attól, hogy nem felelünk meg a másiknak. Gyakran a szülő is beprogramozza a gyermeket arra, hogy ne legyen fontos saját magának. „Te nem számítasz” Ez a program, amit gyermekkorban megkaphatunk.
A saját életed főszereplője te magad legyél. Sokkal izgalmasabb egy olyan társ, akinek van saját élete, saját tervei, gondolatai, mint egy olyan, aki alárendeli magát mindenben. Senki nem fog jobban szeretni ezért. Az életed értelme az ÉLET. Az, hogy itt vagy, hogy élsz, hogy láthatod a világ csodáit. Minden emberi kapcsolat csak hozzá tud tenni ehhez. De csak akkor, ha ebben a kapcsolatban mindkét ember szabad.
Lukács Tünde
Családállító