A külső dolgok tükrében megláthatjuk önmagunkat. Akármilyenek is mindig hű társaink az önmagunk megismerésében.
Ameddig hajszoljuk őket vagy elutasítjuk, addig sikeresen elterelhetjük a figyelmet Önmagunkról.
Felmagasztalhatjuk…csalódhatunk…ítélkezhetünk… Attól a dolgok úgy vannak, ahogy vannak, függetlenül attól, hogy mit gondolunk róluk.
De pont ez a lényeg, amit gondolunk róluk, ami kiváltódig Bennünk általuk.
Minden a belső színpadunk terében játszódik, a külvilág csak a kivetítő vászon.
Ha ezzel a kíváncsisággal tekintünk rájuk feltárhatják számunkra a Bennünk lévő Valóságot.
És segíthetnek minket abban, hogy még teljesebb Önmagunkká váljunk. Minél igazabban, minél önazonosabban.
Hogy ne elvárásoknak, ne ideáknak próbáljunk megfelelni, hanem azok legyünk, akik Vagyunk. Mert nincs annál gyönyörűségesebb, nincs annál ragyogóbb tisztaság, mint amikor valaki igazán, felszabadultan Önmaga.
Szaturnusz, a Szigorú Mester, akitől oly sokan rettegnek találkozik a Nap-Merkúr együttállással. Nem olyan félelmetes Ő, mint amilyennek tűnik. Nagyon is szükség van rá.
Vizsgáztatja a tudásunkat, hogy az kiállja-e a gyakorlat próbáját.
Próbára teszi, hogy amiben hiszünk igaz érték-e. Amit kigondoltunk az működik-e, életképes-e a földi élet színpadán.
Megmutatja, hogy mi az, amit a tér-idő próbatételei gyengítenek és mi az, amit erősítenek. Hogy mi az, ami méltó a megszentelésére.
Akárcsak a Plútónál, nála sem lehet megúszásra játszani. Nem lehet illúziók mögé bújni. A valóságot elködösíteni.
Kész tények elé állít.
Látszólag korlátoz.
Valójában véd.
Attól, ami nem Az.
Attól, ami nem a mi Utunk.
És egyúttal megszűri a lelkünk szerint valót az elme tévútjaitól. Mert, ami a Lelkünk szerint való, ott nem fogjuk hagyni, hogy utunkat állja, hogy kedvünket szegje. Ami igaz Érték számunkra azért képesek vagyunk a türelemre, alázatra, a bennünk lévő korlátok felismerésére, átlépésére.
Ami Igaz Érték, azt a próbák megerősítik.
Azt az idő megérleli.
Az akadály nemesebbé teszi.
Ami a Lelkünk igaz vágya, azért képesek vagyunk önmagunkat meghaladni. Hozzá érlelődni.
Azt nem a gyors örömökért akarjuk.
Hanem az Örök Szentségéért, amit akkor is érzünk, ha a kihívások eltakarják előlünk…mert a Lelkünkből kitörölhetetlen.
Botos Orsolya