Az imáidba foglalt vágyaid megvalósulásához vezetlek téged.
Figyelj oda, és kövesd a megérzéseidet, gondolataidat és álmaidat, mert azok az én üzeneteim.
Meghallgattuk imáidat, és boldogok vagyunk, hogy a segítségünket kérted. Mint azt talán tudod, csak akkor tudunk neked segíteni, ha segítséget kérsz tőlünk.
Angyali segítségünk abban áll, hogy olyan útmutatást adunk neked, amely a saját magasabb rendű éned akaratának irányába vezet téged.
Figyelj oda az ismétlődő gondolataidra és érzéseidre, a látomásokra, álmokra vagy a körülötted levő hangokra. ezek az én szeretetteljes üzeneteim, amelyek változtatásra, cselekvésre ösztönöznek. Gondoskodom róla, hogy biztonságban érezd magad, miközben az isteni útmutatást követed. Együtt valósítjuk meg a kívánságaidat, álmaidat.
Megerősítő áldás:
Miért eshet nehezünkre általában döntéseket hozni, akár a legapróbb dolgokban is?
Miért szívatjuk magunkat oly gyakran olyan dolgokkal, amiben valójában nem érezzük jól magunkat? Miért kerülünk áldozati helyzetbe?
A legtöbb esetben azért, mert nem tudjuk, hogy mi lenne a “helyes”.
Holott a “helyesség” nem egy külső megítélés, hanem egy belső érzet. Tehát, ha már gondolkodni kell rajta, ott már az elme próbálja manipulálni a helyzetet.
Az a helyes, ami bent számomra itt és most igaz. És az lehet, hogy nem a legmagasabb szint, de számomra itt és most akkor is az a lehető legjobb döntés, mert így vagyok hű jelenlegi önmagamhoz.
És minél inkább arra tanítom magam, hogy képes legyek tudatosítani a sok elmei koncepció mögött azt, amit valójában érzek itt és most, akkor így kerül egyre inkább összhangba bennem az én igazi érzetem a pillanatnyi lehető legmagasabb szemponttal.
Mert könnyen lehet, hogy a pillanatnyi érzetem is egy régi sérülésből vagy valamilyen téves hitrendszerből fakad, de pillanatnyilag akkor is az az érzet az én “valóságom”. Hiába tudom, hogy mit lenne “helyes” ebben a helyzetben érezni (mert megtanultam a könyvekből vagy a bölcs tanítóktól, vagy már én magam is ezerszer felismertem), akkor is azt szükséges tudatosítanom, amit itt és most valójában érzek. Ha szorul a gyomrom, akkor hiába próbálom elhitetni magammal, hogy békében és elfogadásban vagyok.
Úgy van esélye valaminek gyógyulni, átalakulni bennem, ha először tisztába kerülök azzal, ami most van.
Mindig az a legjobb út, ami itt és most számomra a leginkább igaz.
Akkor is, ha az az elmém szerint “nem spirituális”,
nem ez a megszokott vagy akkor is, ha másoknak nem tetszik, rosszul esik.
Ezzel csak arra tanítjuk a másikat is, hogy ne az elméjében lévő “hogyan kéne lenniük a dolgoknak” című elképzelésekhez ragaszkodjon, hanem a jelen valóságához.
Botos Orsolya