Félreérthetetlen, világos felszólítás ez a mielőbbi elvonulásra, őrangyalaid azt kívánják, hogy pihend ki magad, újulj meg, és rendezd erőidet.
Ehhez békére és csöndre lesz szükséged.
A világtól elvonulva újra feltöltődhetsz és felfrissülhetsz.
Közben új felismerésekre is juthatsz, s talán a válaszokat is megtalálod kérdéseidre. Ezzel együtt azt is jobban átlátod, milyen irányban indulj el, és mi legyen a következő lépés.
Bízd elvonulás utáni vágyadat angyalaidra, ők majd gondoskodnak a részletekről: az időről, a pénzről és mindarról, ami egy csodálatos élményhez szükséges. Bízz abban, hogy az a legmegfelelőbb hely számodra, ahová küldenek.
Áldás ez úgy neked, mint szeretteid számara, mert boldogabbá és egészségesebbé tesz. Nincs abban semmi önzés, ha törődsz önmagaddal – befektetés ez a jó közérzet érdekében, és ajándék a családnak. Haladéktalanul menj el pihenni!
Az elengedés képessége nem abban mutatkozik meg, hogy egyszer valamit végre sikerül elengednem, hanem, hogy újra és újra képes vagyok elengedni.
Ahogyan a Természet mutatja: minden este elengedem, és reggel újra megkapom.
Este újra elengedem…
A nőnek ezt folyamatosan tanítja a Hold. Tanítja a méhe, a teste. Minden hónapban. Újra és újra elengedjük. Aztán újra és újra beengedjük. Nem állítjuk meg az áramlást. Nem fixáljuk azt, amit már beengedtünk, mert tudjuk, hogy ahogy jön, úgy megy is. Aztán újra visszatér. Nem utasítjuk el, amikor újra be akar jönni, mert félünk attól, hogy el kell majd engednünk, hisz tudjuk, hogy ez a dolgok természetes rendje. Jön és megy. És egyik sem végleges. Ami jön, az menni fog. És ami megy, az újra jönni fog.
A formák változnak, az áramlás örök.
Nem akkor tanultuk meg a leckét, ha véglegesen elengedünk valamit, hanem akkor amikor képessé válunk elengedésben és megengedésben élni.
Átengedni magunkat az élet természetes ritmusának.
Ha meghívjuk az örömet, a szerelmet, a virágzást, méltósággal kell tudnunk fogadni az elmúlás szomorúságát is.
És a titok az: hogy egyik sem végleges.
Csak arra kell figyelnünk, hogy a kapu nyitva legyen. Annak is, ami jönni akar. Annak is, ami menni akar.
És legbelül kapcsolódni önmagunkban ahhoz, aki mindeközben változatlanul figyeli ezt az áramlást.
Aki közben változatlanul Jelen van, mindig abban, ami éppen történik.
Botos Orsolya