Gyógyítás tündérekkel jóskártya.
Ne érd be kevesebbel, mint ami az álmaidban szerepel.
Amint elkötelezed magad amellett, hogy megnyilvánítasz egy jobb helyzetet, az Univerzum módot talál rá, hogy elhozza azt neked.
Valahol mélyen tudod, hogy miféle életre szántak téged. Ha ezt a kártyát húztad, akkor arra emlékeztetnek, hogy megérdemelsz minden helyzetet, amire vágysz, és képes vagy megnyilvánítani azt.
A tündérek arra kérnek, hogy hagyj fel a szűkösségre alapozott negatív megerősítésekkel, mint például: “Ezt nem engedhetem meg magamnak” vagy “Azt sosem fogom tudni megvalósítani”. Inkább arra kérnek, hogy emeld a mércét arra a szintre, amelyet Isten minden gyermeke megérdemel. Írd össze a szíved valódi vágyait, és ezt a listát minden nap a hit és hála érzésével nézd át – a kívánságaidat ezek az érzelmek alakítják valósággá. Ezután spirituálisan vállalj kötelezettséget arra, hogy a legjobbat várod az életedtől. Ez az elkötelezettség jelenti a “megrendelésed visszaigazolását”, amely csodákat tesz az életedben. Amint az álmaid kezdenek valóra válni, gondoskodj róla, hogy kegyesen befogadd a “jót” életedbe. Tudd, hogy az élet leggazdagabb ajándékait érdemled (mint mindannyian!).
A legjobb dolgokat érdemlem az életben, és elvárom azokat. Magasan tartom a mércét önmagam számára.
Megerősítés: Eltűnődőm, milyen gyorsan telik az életünk, és mennyire nem figyelünk egymásra.
Reggel felkelünk, rohanunk dolgozni, este, ha van még erőnk, második műszakot kezdünk, majd fáradtan hazatérve elvégezzük az otthoni teendőinket. Leülünk tévét nézni, és elalszunk, olyannyira kifáradunk. Másnap kezdődik elölről. Napok múlnak, hetek, évek rohannak mellettünk. Gyerekeink felnőttek, barátaink elmaradtak, szüleinket ápolgatjuk, ha még élnek.
Gyakran mondogatjuk: nincs időm! Nem érek rá! Talán majd máskor! És egyszer csak nincs tovább! Döbbenten halljuk, mondjuk egymásnak: “Hallottad,… meghalt! Ekkor átgondoljuk az életünket, felhívjuk szeretteinket, sírunk. És néhány nap múlva megyünk tovább és folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. Rohanás, nincs időm, majd holnap. Mindezek közepette mérgelődünk, szidunk másokat, irigykedünk, sóhajtozunk ,,jó neki”, vagy sajnálkozunk, ,,Ó te szegény”. Áskálódunk, azon gondolkodunk, hogy hol tudnánk bosszút állni, hazudunk, bántjuk, sértegetjük egymást.
Gondoljunk azokra, akik még itt vannak közöttünk! Akik megérdemelnek egy kedves szót, egy mosolyt, odafigyelést, egy szál virágot, vagy csak egy simogatást.
Hívjuk fel! Beszélgessünk vele, menjünk és látogassuk meg! Most még tehetjük, de vajon meddig? Ne késlekedjünk, mert az élet rövid.
Túl rövid.
Ismeretlen