A mai Újhold végre zárja ezt a péntek óta tartó hihetetlen tisztulási hullámot, ami alatt ne lepődjetek meg, ha sok volt a sírás, a kirobbanás, a kibukás, teljes erőtlenség és motiválatlanság.
Kicsit nyílt sebnek éreztük magunkat, és volt is nem egy döfés, pofon és meglepődés mások felől, mert mindenki feszült és robbanós volt.
Mélyről jövő sűrű energiákat engedünk most ki, személyiségünk, lelkünk mélyére rejtett érzetek, traumák, önmagunk előtt is rejtett félelmek, hitrendszerek bukkannak fel csekkolásra és elengedésre.
Kapcsolataink vannak most szem előtt, hogyan éljük meg magunkat, hogyan viszonyulunk másokhoz, emberi szerepünkhöz, mennyire éljük meg isteni utunk, hisz most már nem játszani jöttünk, hanem megélni, megfejlődni, felnőni, isteni lényünket teljesen birtokba venni és kiteljesíteni. És ehhez tér kell, így kiengedjük mindazt, amit kinőttünk, legyen az egy kapcsolat, egy munka, egy álom vagy egy magamról hitt gondolat…ennek erejét, fájdalmát éljük most, mert minden lezárás egy pici távozás, egy elmúlás, és meg kell élni, át kell engedni, el kell siratni, mert készen állunk, hogy új emberékké váljunk.
A mai Újhold ajtót nyit ehhez az Új emberhez, egy kiteljesedettebb isteni lényhez, úgyhogy dobjatok le mindent, aki/ami lehúz, aki/ami energiát vesz el, aki/ami nem emel, nem éltet, nem buzdít, és szabadítsátok fel önmagatokat, fényeteket, isteni lényeteket!
Forrás Elsa
Megerősítő forrás újholdra: Félelmetes érzés az, hogy az Élet mennyi, de mennyi jelet ad neked, mikor nem azon az úton haladsz, ami neked kell.
… De te ezt észre sem veszed. Hitegeted magad mindenfélével.
Elvakultan jársz-kelsz és egyre mélyebbre dugod a fejed abba bizonyos homokba. Aztán már a mocsárba, ami csak húz és húz egyre lejjebb. Teszed a dolgod, éled az életed és egyszerűen képtelen vagy észrevenni mennyire nem jó helyen vagy.
A kis pofonokat csak leckének veszed. Leküzdendő feladatnak. Megpróbálsz túllendülni, továbblépni. És főleg megpróbálod megoldani. Aztán nem érted miért nem megy. Hisz eddig ment. Minden, amit akartál. Igen ám, de meg kell értened, hogy a Sors nem mindig azért rak eléd akadályt, hogy megoldd. Néha szimplán azért, hogy ne menj arra tovább. És ha a kis arcon csapás nem segít, akkor hamarosan úgy pofán ver, hogy megrendülsz. Te még menni akarsz azon az ösvényen? Nem volt elég? Mi kell még? Bucira dagadt fej? Kéz és lábtörés? Hidd el meg fogod kapni, de talán, azt hiszem, érdemesebb lenne észrevenni magad.
Állj meg és lépj jobbra vagy balra. Nem, ez nem azt jelenti, hogy feladtad, egyszerűen csak egy másik út a te utad. Egy másik, ahol majd nem fogod feladni, ahol érdemes lesz küzdeni és igyekezni. Tessék, ez ilyen egyszerű.
Kiss Janka