Karmikus feladataink megoldásai.
Rengeteg elmélet kering erről, és a teljes igazságot senki sem tudja.
Mivel mindenki annyit ért meg a világból, amennyit a tudata képes befogadni, a véleményünk, és a világról alkotott képünk folyamatosan változik.
Ma nem úgy látunk bizonyos dolgokat, mint pl. 2-3 éve láttuk. Ezt úgy kell érteni, hogy mindig kiegészül a tudásunk további információkkal, amik idővel beépülnek a tudatunkba, és vannak amik felülíródnak, vannak amik pedig csak kiegészülnek. De olyan nincs, hogy valamit ugyanúgy gondolunk, mint évekkel ezelőtt!
Nos, mi is a karma? A karma egy olyan univerzális törvény, ami arra szolgál, hogy az egyensúlyt fenntartsa. A karma törvényét mind a Fény oldalon, mind pedig a Sötét oldalon szigorú felügyelet alatt tartják, és a megfelelő lények és entitások gondoskodnak arról, hogy mindig be legyen tartva ez a törvény is!
A karma ránk vonatkozó törvénye úgy szól, hogy itt a Földön mindenkinek szabad akarata van. Eszerint bármit megtehetünk, bárhogy dönthetünk, de minden döntésünknek vállalnunk kell a következményeit! Ez alól nincs kibúvó, és akkor is érvényes, ha a döntés meghozatalakor tudatosan nem voltunk tisztában minden következménnyel.
Ez azért van így, mert ebbe a világba lélekszintű döntésekkel érkezünk, és minden, ami velünk történik, arról is első sorban lélek szinten döntünk.
A tudatos döntéseink mindig a leckéink és tanításaink részei, azok által fejlődünk. És tudatosan nyilván nem mennénk bele olyasmibe, amit lélekszinten simán bevállalunk, mint pl. az áldozat szerepét.
A karma nem büntetésre szolgál, hanem tanításra.
Az a célja, hogy a lélek megtanulja mindennek a következményeit. Éppen ezért a tettesből mindig áldozat lesz egészen addig, ameddig meg nem értette, hogy amit tett, azzal mit okozott, és minden tanítást ezzel kapcsolatban. A karmikus terheket visszük tovább a következő életeinkre, egészen addig, míg teljesen ki nem egyenlítettük a számlát és meg nem tanultuk a leckéket. Ezután soha többé nem kapjuk vissza, bár folyamatosan vizsgáztatva leszünk egy ideig.
Aki el akarja kerülni a karma általi következményeket, annak egy szabályt kell betartania: soha ne tegyél olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy veled megtegyenek! Bármit teszünk, annak a sokszorosát kapjuk vissza akkor is, ha az pozitív, és akkor is ha az negatív dolog. Ez így igazságos, és így marad fent az egyensúly is.
Arról már bizonyára hallottál, hogy van egy háttérhatalom, aki mindent irányít, és akikről egészen a közelmúltig semmit sem lehetett tudni. Erről mindig gondoskodtak, és nem volt túl nehéz dolguk azzal kapcsolatban, hogy titokban tartsák a kilétüket. Viszont mivel az energiák megváltoztak, magasabb lett a rezgésszint, minden rejtett információ elkezdett előkerülni, így róluk is egyre többet tudunk. Ők az a bizonyos „elit” réteg, akik csak pár ezren vannak, és az övék minden itt a Földön. Illetve ők azt hiszik… De mivel mindent a pénz határoz meg, egyenlőre még ezt a látszatot fent tudják tartani. Minden, ami a Földön jelenleg is történik erre szolgál, és arra, hogy a hatalmukat megőrizzék bármi áron! Nekik mi nem számítunk semmit, és egyetlen politikusnak, vagy politikai pártnak sincs, és nem is volt sosem valódi hatalma! Mind csak bábok, és szerepet játszanak. Vannak a látszólag az emberek oldalán állók, és vannak, akik meg nem. Vannak olyanok is, akik véresen komolyan veszik, hogy megmentik az emberiséget, meg kiállnak az emberek mellett, de nekik mindig hirtelen vége szakad a karrierjüknek, rendszerint valami baleset következtében.
Na most ez a háttérhatalom kieszelt anno egy tervet, hogy tudja a lelkeket a karma csapdájába kergetni, és ezzel itt tartani ebben a világban. Ezt úgy tudták elérni, hogy megakadályozták a lelkeket abban, hogy a sorsfeladatukat teljesíteni tudják, és ezért vissza kell ide jönniük. Erre rengeteg módszer van, és többnyire sötétoldali szerződések kötésével jár. Ezt úgy kell érteni, hogy pl. tudat alatt olyan vágyakat ébresztenek valakiben, ami miatt a könnyebbik utat fogja választani, ami azért van, mert az ember türelmetlen. És a türelmetlenséget is lehet gerjeszteni amúgy… Kiszámíthatók vagyunk sajnos, nekik pedig több évezredes előnyük van, volt idejük tanulmányozni minket. És hogy mire volt ez jó nekik? Hogy a visszatért lelkek mind sérültek, és könnyebben manipulálhatók. Nagyon sok mindent kellene leírnom ezzel kapcsolatban, de az borzalmasan hosszú olvasmány lenne…
Tehát a lelkeknek mindig újra vissza kell születniük ide egészen addig, ameddig fel nem ismerik, hogy mindenki saját maga teremti a saját valóságát, és bármit el tud érni, ami benne van a sorsfeladatában! Valamint a legfontosabb, hogy nem akarják már a könnyebbik utat választani, hanem inkább a biztosat, amelyeikben az emelkedés az eredmény. Mert a könnyebbik út, a sötétoldali szerződéssel akadályoz mindenkit az emelkedésben.
Arról, hogy kinek milyen karmikus terhei vannak, úgy lehet információt kapni, hogy olyan személyek, akik ehhez értenek segítenek benne. Olyan személyeket kell ehhez felkeresni, akinek vagy képességei, vagy valamilyen módszere van ezen információk lekérdezésére.
Szinte minden karmikus ciklust le lehet zárni akkor, ha valaki elég tudatos, és hajlandó vállalni azt, hogy végig megy ezen a folyamaton. Legtöbbször ez nem könnyű, de ugyanakkor pedig van lehetőség arra is, hogy valaki pozitív crediteket (nevezzük piros pontoknak) szerezve jóvá teszi azt, amit esetleg elkövetett mások ellen.
Tudd, hogy akkor leszel igazán szabad, amikor felismered a láncaid, és megérted, hogy a te döntésed az, hogy mit teszel, mert te teremted a saját valóságod!
Szeretettel: Katry Iza (forrás)
Megerősítés: Oktober 31. Halloween-i tökfejségek…
Ma van Halloween napja.
Vagyis inkább estéje, mert ez az ünnep a sötétséghez, a tűzhöz kapcsolódik.
Akárcsak Szent Iván éjszakája. Egyre többször olvasom az utóbbi napokban, hogy sokan felháborodnak az új szokás miatt. Pedig szerintem ez butaság, mert a töklámpásos, maszkos, bulis Halloween egyáltalán nem újkeletű dolog. És még csak nem is olyan nagyon távoli a Mindenszentek keresztény ünnepétől. Sőt.
Gyerekkoromban még nem volt ilyen. Aztán a kétezres évek elején egyre több helyen láttam feltűnni a rémisztő fejű töklámpást. Sokan legyintettek, mondván “valami új őrület, mint a Valentin nap, majd elmúlik ez is”. Aztán nem múlt el (ahogy Valentin sem) sőt, egyre terjedt. Ma már szinte természetes, hogy a boltok, kávézók, éttermek, közösségi helyek narancssárgába öltöznek (amivel nekem külön örömet szereznek), és október utolsó éjszakájának környéként itt is, ott is halloween partykba botlik az ember.
Ennek persze egyenes következménye, hogy sokan viszont egyre inkább viszolyognak ettől az egésztől, és – tájékozottságtól, világra nyitottságtól függően – manapság már a Halloweent is valamiféle kereszténység elleni támadásnak tartják.
Pedig csak egy icipicit kellene utánaolvasni, és kiderülne, hogy a kettő nem üti egymást. Egyrészt nem is ugyanazon a napon vannak (Halloween október 31, Mindenszentek november 1.), másrészt etimológiáját tekintve a Halloween elnevezés eredeti jelentése nem más, mint Minden Szentek Ünnepe.
“A halloween elnevezés a nyugati germán óangol nyelv, a mai angol őséből származik. A »szent« jelentésű hālig melléknévből, illetve ennek a főnévi megfelelőjéből a hallow »szent, szent ember« jelentésű szóból. Az All-Hallows-Eve kifejezésből, ahol az utolsó szó az evening (»este«) szó régies változata. Az egész kifejezés a Mindenszentek keresztény ünnep előtti éjszakát jelölte. A kifejezés 1556-ból maradt fenn először, és ennek terjedt el később a skót változata, a Hallowe’en, ugyanis a skót nyelvben az „eve” megfelelője az „even”, s ez rövidült „e’en”, illetve „een” alakká.”Wikipedia.
A két ünnep, a kelta-óangol és a keresztény nemhogy kioltaná egymást, de még erősíti is. Hogy mindehhez különböző népszokások is kapcsolódnak a töklámpással, meg a cukorkáért szomszédoló és felnőtteket játékosan “zsaroló” gyereksereggel? Na és? Nem kiütni akarja a boszorkányos, denevéres őrület egyik hagyományos ünnepünket sem. Pusztán kiegészíti, szélesíti a palettát, hogy egészen profán módon fogalmazzak.
A gyerekek szeretik, a fiatalok szeretik, nincs ezzel semmi baj. Más kultúrkörből átvett szokás, amelyet sokan csak azért néznek rossz szemmel, mert nem ismerik, nem értik a lényegét. Már említettem a Szent Iván éjt, mint párhuzamot. Ha jobban megnézzük, akár azt is mondhatjuk, hogy Halloween és Szent Iván egymás párjai. Egyik a nyár elején ünnepli a fényt, a másik a tél elején teszi ugyanezt. A lényegük ugyanaz: elűzni a gonosz, ártó szellemeket, és ünnepelni a fényt, amely leküzdi a sötétséget.
Halloweenhez hasonlóan Szent Iván sem magyar ünnep. Szintén átvett szokás, és mind a tűzugrás, mind a többi, ehhez kapcsolódó rítus más népektől (többek között szintén az angolszász kultúrkörből) származik. Shakespeare Szentiván éji álma sem a Hortobágyon játszódik.
S, ha már átvett hagyományokról esik szó, ide sorolhatjuk Mikulást is, aki Szent Miklós püspökre emlékeztet. Szent Mikós a mai dél-Törökországi Myra püspöke volt, és a gyermekek, diákok védőszentjévé vált. Alakja tehát nem magyar, még a neve is szláv és az ajándékozás, a puttyony Németországban kapcsolódott Szent Miklós ünnepléséhez (Szintén német hagyomány maga a karácsonyfa is.) . A mai gyerekek még a szánt húzó rénszarvasok neveit is fel tudják sorolni, és mi, felnőttek nem csóváljuk a fejünket, amikor ezt a nyilvánvalóan szintén nem őshonos (sőt, talán szintén angolszász) újabb szokást látjuk.
Nagyon félve írom le, de még a húsvéti locsolkodás is szláv szokás volt eredetileg…
Ezek, az egyébként nálunk elfogadott, és a magyar kultúra részévé vált szokások és hagyományok mind-mind fiatalabbak a Halloween-nél. Nem újkeletű őrületről van tehát szó, még kevésbé a keresztény szokások elleni álnok támadásról, hanem egy olyan ősi szokásról, amely ismét reneszánszát kezdi élni, szerte a világon.
Ne bántsuk Halloweent, keresztény ünnep, amely csak erősítheti hitünket és összetartozásunkat.
Tehát még egyszer: ma ünnepeljük meg a fényt és űzzük el a szellemeket játékosan, vidáman!
Holnap, Mindenszentek napján ünnepeljük(!) meg azokat a lelkeket, akik elnyerték a végső üdvösséget a túlvilágon. Hétfőn pedig csendben, méltósággal emlékezzünk valamennyi halottunkra, azokra is, akik még nem jutottak megdicsőítéshez.
Most viszont Halloweenre fel! Mulassunk, örüljünk a fénynek! De azért csak óvatosan az alkohollal!
Wintermantel Zsolt írása