Felszínre jövő igazságok idejét éljük.
Hàrom égitest is a Skorpió jelében vándorol.
A Skorpió nem egy kíméletes jel. Nem célja, hogy mindenképpen kellemetlenül érezzük magunkat, viszont sokkal fontosabb neki, hogy meglássuk azt, ami mélyen bennünk van, hogy tudjuk önmagunkról az igazságot, mint hogy bármitől is megkíméljen bennünket.
Ebben az időszakban válik időszerűvé, hogy észrevegyük mindazt, ami bennünk a felszín alatt zajlik, vegyük észre a lényeget a látszat történetek mögött, vegyük észre, hogy mi a mélyebb oka annak, ami velünk történik.
A Nap a Szaturnusszal alkot emelő fényszöget, amely segít a figyelmünket a belső világunkra fókuszálni, és rámutat arra, hogy mit érdemes komolyan venni és mi az, amit nem.
Mi az, amire érdemes figyelni és mi az amivel elpazaroljuk az időnket és az energiánkat.
Mi az ok bennünk, amiért a világot úgy látjuk, ahogy?
Mi az igazság a hamis történeteink mögött melyet önmagunknak és/vagy a világnak mesélünk önmagunkról?
Mi a valóság amögött, ahogyan szeretnénk, hogy a dolgok látszódjanak?
Mi a lényeg valójában, hogy eljátszunk egy látszatéletet, ami a fejünkben létezik, vagy megéljük azt akik valójában vagyunk?
Itt az idő, hogy lássuk meg végre azt, ami Van.
Merjük látni. Merjük érezni.
A valóságot, ami lehet, hogy az elménket megijeszti,
de a lelkünket felszabadítja.
És éljünk úgy, hogy hűek legyünk a jelen pillanat valóságához. Amiben nincs önkorlátozás, és nincs túlkompenzálás.
Csak természetes áralmás.
Minden másról gondoskodik a Kegyelem.
Botos Orsolya
Megerősített áldás: Megtanultam nemet mondani arra, ami lehúz.
Az első hely az enyém.
– Lettek belső tartalékaim, már nem égek el “semmiért egészen”…
– Tanulok nem pazarolni semmit. Sem az ételt, sem az időt, sem magamat.
– Egyre kevesebbszer magyarázkodok.
– Rendszerezek, hogy szabad maradhassak.
– Nem keresek minden kérdésre választ.
– Nem válaszolok minden kérdésre.
– Tudatosan lélegzem.
– Meghajolok, ha az felemel.
– Kezdem megérteni, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok, mint a félelem.
– Tudok örülni apróságoknak.
– Elfelejtek ezt-azt. Sajnos. Szerencsére.
– Zavar a káosz.
– Nyugtat a csend.
– Fáraszt a vitatkozás.
– Nagyon kevés emberrel beérem.
– Hallgatok magamra.
– Egyre kevesebbszer bánt, ha kinevetnek.
– Nem hiszek a csodákban. Pontosan tudom, hogy vannak.
Vigyázok a bennem lévő gyerekre. Ha pedig táncolni, énekelni, ugràlni, bolondozni van kedve, hát hagyom. Hadd tegye.
( Lőrinczi Emese)