… szó nélkül eltűnjenek a másik életéből.
Ahol vesszők és befejezetlen mondatok vannak pontok és felkiáltójelek helyett.
Ahol teher és nyűg megírni a másiknak, hogy “bocs, nekem ez veled mégsem fog működni.”
Ahol az emberek törlés-tiltást használnak ahhoz, hogy véget vessenek egy kapcsolatnak, elfelejtve azt is, hogy egyáltalán valaha is létezett a másik.
Ebben a világban, jelekből kell megtudnunk, hogy hányadán is állunk a másikkal. Ilyen a sztorikra reagálás, a lájkok küldözgetése, a kikövetés, bekövetés az, hogy mennyi idő után válaszol az üzenetre. És sokan ezt hívják ismerkedésnek…mondok rosszabbat, kapcsolatnak!
Hol vannak ma már a telefonszám kérések, a találkozóra hívások?
Ciki lett a romantika, kommersz a séta, tabu érzelemről beszélni. Eltűnt a kíváncsiság, a meghittség. A türelem szó már csak a várakozóban hangzik el az orvosnál, az őszinteséggel meg a legtöbben csínján bánnak.
A kommunikáció döntő hányada pedig az okostelefonra küldözgetett üzeneteken keresztül történik. Sokszor csak vársz egy válaszra, amit talán sose kapsz meg, bármilyen fárasztó és fájdalmas is mindez. Ebben a világban bizony az emberek nem szeretik a nézeteltéréseiket megbeszélni. Nem akarják megérteni a másikat. Így képesek egyetlen egy szó nélkül, egyik napról a másikra eltűnni annak is az életéből, aki addig az élete része volt. Nem ír? Nem hív? Így adja tudtodra, hogy köszöni szépen, de ő már kilépett ebből a kapcsolatból. Igen, így, hogy már nem keres és te érzed magad ostobának, ha nem érted mi történik.
Mi történt? Rosszul láttam, éreztem valamit? Mégsem vagyok fontos neki? Tényleg képes csak így eltűnni az életemből? Így tesszük egymást sérültté. A kommunikáció hiánya mérgezi a lelki egészséget. Nem nagy szavak vagy tettek kellenek, csak egy-egy őszinte mondat. Leírva, elmondva, elmutogatva, suttogva, kiabálva, személyesen vagy telefonon keresztül, megüzenve, elénekelve…. Mindegy, hogy hogy adjuk a másik tudtára a döntésünket, csak tegyük meg.
A tisztánlátás miatt. A becsületesség, a tisztelet miatt. A továbblépés miatt.
Azért, hogy egyre kevesebb sebzett szív legyen. “
Az elmúlt hetekben-hónapokban megdolgoztuk a belső világunkban árnyoldalainkat, félelmeinket, találkoztunk a belső barlangunkban a Bölcs asszonnyal, aki kincset is adott, tükröt is mutatott.
A hideg havas-szeles januárban Cailleach, a Télközép asszonya tovább hántotta le rólunk a felesleges terheket, mintákat, csontos kezeivel jól megrázott miket.
MedveAnya körülölelt minket meleget adó testével, óvó mancsaival és téli álomba ringatott minket.
Az Álomidőben immár megtisztulva lelkünk hívó szavára megindultak a vágyak, tervek… illékony gondolatfelhőbe burkolt álmok keresik a testet öltés mikéntjét.
Csakúgy, mint Természetanya, mi is készen állunk a megtisztított talajjal a vetésre, a magok elszórására.
Az álmok, vágyak útnak indítására.
Lángébresztő időszaka erről szól. Kilépünk a felszínre, kidugjuk fejünket az olvadó felszín alól, mély lélekzetet veszünk a friss februári hóvirágos levegőből, és az újjászületés útjára lépünk.
A női életkörben a Leány időszaka ez, a gyermekien ártatlan, tiszta, énünk időszaka, amikor emlékszünk a teljességre, emlékszünk arra, hogy mindennel Egyek vagyunk. Az első vér, a nővé válás időszaka, az első beavató kapu, amelyet ebben a testben megteszünk a születésünk után. Fontos áldást adni erre az időszakra visszamenőleg is, hogy oldjuk azokat a lelki (testi) sérüléseket, amelyek esetlegesen keletkeztek, és hordozzuk magunkban az emlékeit minden fájdalmával együtt. Gyógyulunk.
Áldás minden csodás folyamatra, áldás a bátrak minden lépésére!
Áldás az új kezdetekre, a tervekre, a tisztaságra, az erőre!
Adjon meg ehhez minden támogatást a VÍZÖNTŐ ÚJHold és Sárkány ereje!
Forrás Internet