Az Energiavámpírok pszichológiája

Az energiavámpírok kedvenc pszicho-játszmája

Az energiavámpírok sokféle módon szívhatják le az energiádat, de van egy különösen kedvelt módszerük!
Most az energiavámpíroknak egyik kedvenc időtöltéséről rántjuk le a leplet, amivel nap mint nap találkozhatsz…..
Az energiavámpírok kedvenc pszicho-játszmája
Mi is az a játszma?
A játszma a pszichológiában ismert tranzakció-elemzés egyik kulcsfogalma. Eric Berne amerikai pszichiáter, a Tranzakció analízis (röviden T.A.) megalkotója írta le először az emberi kapcsolatokban megjelenő érintkezési formákat (tranzakciókat), amelyek tudattalan érzelmi igényt elégítenek ki, és valamilyen forgatókönyv szerűen zajlanak, így lefutásuk, kimenetelük előre megjósolható.
A játszmák során tehát olyan dolgokat mondunk, és úgy viselkedünk – ami a felszínen hitelesnek, valósnak és logikusnak tűnik, de mindezt azért tesszük – hogy a másikból olyan magatartást váltsunk ki, amire a lelki egyensúlyunkhoz szükségünk van.
Manipuláció az egész, de nem tudatos és szándékos hazudozásról, félrevezetésről van szó, mert a valós indokok rejtettek – még önmagunk előtt is!
Vajon mi lehet az a rejtett dolog, amire szükségünk van, és így kerülő úton igyekszünk megszerezni?
Egy kis odafigyelés, felénk fordulás, elismerés, megerősítés… „lelki simogatás”, ami biztonság, elfogadottság és védettségérzettel tölt el. Érzelmi ingeréhségünket szeretnénk csillapítani, belső biztonságot és lelki egyensúlyt keresünk és tartunk fenn a játszmák által.
Eltérőek vagyunk abban, hogy milyen gyakran van szükségünk a játszmára. és, bár „kettőn áll a vásár”, van aki inkább kezdeményezi a játszmákat, és van aki nem kezdeményezi, de belevihető.
„És, miért nem? – Hát igen, de…” játszma
A tranzakció-analízisben ez a legjobban feltárt játszma. Elég gyakori, és valószínűleg már mindannyian játszottuk már, de az energiavámpíroknak különösen kedvence. Űzi is rendszeresen, napjában többször, többekkel.
Az „És, miért nem? – Hát igen, de…” játszma lényege, hogy az energiavámpír a Tanácskérő szerepében lép a színre (vagy hív fel telefonon), és felvet egy „súlyos” problémát. Erre te ajánlsz valamilyen megoldást : „És, miért nem…” csinálod ezt vagy azt.
Előszőr úgy tűnik, hogy elfogadja a a megoldást, de rögtön támaszt vele szemben egy kifogást (“Igen, de…”). Erre te egy újabb ötlettel álsz elő, amit ő ismét leszavaz. Azán, amikor holtfáradtan feladod, ő fogja magát, és keres valakit más, akivel újra eljátszhatja az egészet. (Végül már a fél város az ő problémáján agyal.)
Hogy mi ebből az energiavámpír haszna?
Az energiavámpír, amíg valamilyen problémával elő tud hozakodni, megéli, hogy figyelnek rá, foglalkoznak vele, amitől „örömködik” és úgy érzi: fontos ember.
Azzal pedig, hogy leszavazva az összes megoldási javaslatodat, megnyugtatja magát, hogy „hát lám, te sem vagy okosabb, vagy különb nálam”.
A népi bölcsességeknél maradva: „Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik”, vagyis az energiavámpír számára megvan az a veszély, hogy előbb-utóbb kiismerik a játszmáját, ráunnak és már messziről kerülni fogják. Végül pedig úgy jár, mint a fiú a mesében, aki folyton farkast kiáltott, és akkor sem figyelt rá és segített neki senki sem, amikor valóban bajba került.
Az írás tükrében. Powered by WordPress. Theme: Spacious by ThemeGrill.

Write a Comment

Close
error: Védett tartalom!