Pénzügyi helyzeted orvoslására először engedd át nekünk a pénzzel kapcsolatos aggodalmaidat.
Mi majd megmutatjuk az utat, mikén teremtsd meg és fogadd el a bőséget. Midőn együtt dolgozunk, anyagi helyzeted olyan gyorsan javul majd, amilyen gyorsan csak engeded.
Ez a kártya jel arra nézve, hogy az anyagiakkal kapcsolatos imáid meghallgattattak, és választ kaptál rájuk. Minél jobban tudsz most hallgatni a zsigereidben rejlő érzésekre, és minél jobban követed azokat, annál gyorsabban tapasztalod majd anyagi helyzetet javulását.
A lap további jelentései: A pénzérmék, amelyeket mostanában találtál, az angyalaidtól és elhalálozott szeretteidtől érkező szerető jelek. Váratlan pénzügyi szerencsében lesz részed. Pénzügyi félelmeidet engedd át az angyaloknak. Kövess minden kapott útmutatást, hiszen meglehet, hogy ez maga a válasz az anyagiakkal kapcsolatos imáidra.
A bőség sok formát ölthet, ezek közé tartozik tartozhat a több idő, a lehetőségek vagy a tiszta ötletek.
Ha önáltatás helyett szembe akarunk nézni az igazsággal, elsősorban azt kell tudomásul vennünk, hogy a szellem eposzai, csodálatos látomásai, mágikus remekművei nem a földre és nem az anyagi létállapotra vonatkoznak.
De ezek a matérián átszüremlő utalások, jelképek nélkülözhetetlen útjelzői az iránynak és a módszernek, amelyet követnünk kell ahhoz, hogy megtaláljuk labirintusunk kijáratát.
Valamennyi mítosz, szertartás, szimbolikus ősforma, kultikus épület és tárgy, hieroglifa vagy pentagramna a halál-gubó felnyitásának kódja. Ezt a jelbeszédet ismétlik szüntelenül az elemek, az akusztikai konfigurációk és a kozmoszból érkező csillagüzenetek is.”
Szepes Mária
Legtöbben csak tünetet kezelünk.
Sírunk, hogyha fáj, kenegetjük fájó testrészünket vagy balzsamozzuk lelkünket egy veszteség után.
Pánikolva rohanunk az orvoshoz, ha nem vagyunk jól, valami elromlott. Próbáljuk menteni a menthetőt vagy kezelni azt, ami még gyógyítható. De csak kevesen vannak, akik tudatosan, előre gondolkodva élik mindennapjaikat. Hogy egy kapcsolat jól működjőn – legyen az baráti vagy pár-, minden nap bele kell tenni magunkat.
Oda kell figyelnünk szavainkra, tetteinkre és az önreflexió is hasznos volna, hogy ne fokozódjon a helyzet, ne bántsunk meg másokat. Ahhoz, hogy a testünk később is jól működjön, ma kell beleadnunk minden tőlünk telhetőt. Minőségi étel, mozgás, stresszkezelés, terápia az alapja a minőségi életnek. Persze mindenhonnan azt halljuk, élj a jelenben, itt és most, de ehhez társulnia kéne a tudatosságnak is. Az, hogy a pillanatban élünk, nem jelenti azt, hogy ne kéne gondolnunk a jövőre is. Nem ábrándozni, elmélkedni kell rajta, hanem megtenni az adott pillanatban mindazt, ami jobbá teszi a jövőnket. Ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, főleg fiatalon.
Azt hisszük, mi mindent kibírunk, velünk nem történhetnek meg bizonyos dolgok, mi nem járhatunk úgy, ahogy mások. Pedig de. Minden cselekedetünknek következménye lesz. Lehet, hogy azonnal, de az is lehet, hogy csak 20 évvel később. És ide passzol a bölcs mondás, amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Ugye? Ha ma tudatos vagy, figyelsz magadra, figyelsz másokra, akkor tedd meg! Vedd meg a minőségi ételt, kezd el az életmódváltást, ülj le kicsit relaxálni, menj el sétálni, kérj bocsánatot, rendezd a kapcsolataidat vagy olvass pár oldalt! Csak tedd! S ha minden egyes nap így teszel, minőségibb életet élhetsz.
Nyilván ezt magamnak is írom, mert sokszor nehéz a jelenben időzni vagy épp megtenni, amihez nincs kedvem, de tudom, hogy hasznos volna. Mindig van kifogás, de elgondolkodtam azon, hogy a halálos ágyamon vajon milyen kifogásom lesz majd az akkori állapotomra? Sokan mondják káros szenvedélyeikre, hogy “valamiben meg kell halni”, amitől engem kiráz a hideg. Tényleg ennyire mindegy? Tényleg ennyire nem vagyunk fontosak magunknak? Erre azt szoktam válaszolni, hogy “csak nem mindegy, miben és hogyan”. Ha jól élünk is elmegyünk egyszer a földi létből, hát nem volna jobb minőségben tenni mindezt? Még egy beteg embert sem láttam élete végén ugyanilyen vidáman nyilatkozni, hogy hű, de jó, hogy én ebben halok meg, ilyen rossz állapotban.
Nem, nem készülök a halálra, nem ezért írtam ezt a szösszenetet, de ha jobban belegondolok, valójában születésünktől fogva mégiscsak készülünk a halálra valamilyen formában, ki így, ki úgy. Persze ez még mindig tabutéma a mi kultúránkban, senki sem beszél róla szívesen, pedig életünk része ez is. Én 40 felett kezdtem érezni, hogy fontos odafigyelni magamra, hogy jó vége legyen a bulinak. Egy ideig fűnek-fának meséltem az egészséges életmódról, spiritualitásról szerzett tapasztalataimról, tanulmányaimról, majd mikor láttam, mennyire fittyet hánynak az emberek erre, felhagytam vele. Mifelénk nem divat a tudatosság, random élet zajlik. Tisztelet a kivételnek persze. Jómagam is sokszor elbukom ezen az úton, hiszen vannak megszokásaim, amik vissza-visszarántanak, ha hagyom, de igyekszem erősebb lenni.
Volt egy újévi fogadalmam, mégpedig, hogy mindent megteszek azért, hogy jobban legyek a bőrömben, mert nekem nem mindegy a vége. Nagyon élvezem a változást, tetszenek az ízek, színek, a minőségibb hétköznapok, a több mozgás.
Először a kiállítás lehetősége, ezt követte a Jelújságban rólam megjelent cikk, majd a napokban egy podcast is készült velem (amit hamarosan hallhattok) és egy rádiós felkérés is érkezett.
Az utazások is szépen gyűlnek erre az évre, februárban indul az első kaland, ami voltaképp nem is az első.
Ahol a figyelem, ott az energia. Próbáljátok ki, megéri!
Forrás Kagyló és Hátizsák.