Talán már elfelejtetted, hogy milyen bánásmódot érdemelsz?
Olyan sokat csalódtál, hogy nem tudod már, hogy mire is van szükséged?
Olyat érdemelsz, aki értékel téged, és jól bánik veled.
Olyat, aki tudja, hogy várod, ezért nem várat meg.
Aki tudja, hogy akkor is jól esik egy hívás, ha este találkozni fogtok.
Megérdemled, hogy tervezzenek veled.
Olyat érdemelsz, aki mellett nem kell feszengened, ha felteszed a kérdést, hogy mi lesz a hétvégén? Vagy két hét múlva… vagy a következő nyáron.
Aki tudja, hogy a jóságodra jóságot vársz viszont.
Mert annyit bántottak már.
Megérdemled, hogy kinyissák előtted az ajtót.
Hogy levegyék a kabátod.
Hogy kihúzzák neked a széket.
Olyat érdemelsz, aki szerint nem “ciki” udvariasnak lenni.
Aki tudja, hogy a szavak igenis számítanak.
Ezért jól meg is válogatja őket.
Olyat érdemelsz, aki érted megy, és haza is visz.
Aki megcsókol, de nem akar az első estén rádrontani.
Olyat, aki jó éjt kíván, és jó reggelt.
Aki betartja a szavát.
Akivel nem kell játszmáznod, hogy felkeltsd a figyelmét.
Olyat, aki időben jön.
Olyat érdemelsz, aki, ha kell, a maga módján is, de kimutatja, hogy tetszel neki.
Ha kell, minden nap.
Megérdemled, hogy tudd: fontos vagy.
Mert nem elégszel meg azzal, ha valaki a Facebookon egy szimpla “like”-al elintéz.
Te még tudsz elpirulni, örülni az újnak, az új élményeknek, és ezekre szükséged is van.
Nem akarsz beletörődni abba, hogy a telefonodon keresztül építed a kapcsolataidat.
Neked szükséged van beszédre, érintésre, látványra, szagokra, ízekre.
Olyat érdemelsz, aki mindezt megérti, aki mindezt ugyanúgy gondolja, mint te.
Olyat, aki tudja, hogy mit akar tőled.
Aki nem fél kimondani: kellesz nekem.
Többet érdemelsz annál, hogy ostoba játékszer légy.
Nem időkitöltő vagy, ha éppen a vacsorapartner nem ér rá.
TE vagy, A vacsorapartner.
Megérdemled, hogy olyannal legyél, akit boldoggá tehetsz, és ő képes ezt elfogadni.
Olyat érdemelsz, aki meglátja a könnyedebbik énedet is.
Aki megengedi, hogy önmagad legyél.
Aki melletted szintén önmaga lehet.
Aki képes őszinteségre akkor is, ha nem könnyű.
Ne érd be kevesebbel.
A szerelemben ne.
És ne felejts el, mit érdemelsz.
Megerősítés: Az Oroszlán tekintetet (üzenet péntekre)
Sokan szeretik a szép, oroszlános képeket, ahol a nemes vad tekintete élénken és egyenesen a szemünkbe fúródik és csodálhatjuk őt, tisztes távolságból, a képernyőn, vagy a könyveink papírlapjain. Ilyenkor leírhatatlanul erősnek, nemesnek, előkelőnek, bátornak és legyőzhetetlennek érezzük magunkat… de mi van, ha szemtől szemben, a fizikai valóságban találjuk szembe magunkat az oroszlánnal, rácsok nélkül, védőháló nélkül??? Akkor már nem biztos, hogy ugyanolyan nagy a bátorság, ha helyzetbe vagyunk hozva…
Ugyanez analóg azzal is, amikor úgy gondoljuk, vagy mutatjuk magunkat, mint spirituálisan előrehaladott, nagyon fejlett, ultraszupermegvilágosodott ember. Vagy legalább átlag feletti, “azértmárvagyokvalahol” személyként, “nem úgy, mint a Pista.. Tóni… apám… anyósom..” stb… ki-ki gondolja oda a magáét… Amikor feltörnek a zsigeri ösztönerők, előbukkannak a mélyben lapuló sérülésnyomok, akkor legyen ember a talpán, aki állja…
Mostanában kitűnő időszak mutatkozik arra, hogy gyakoroljuk a szembenézést. Természetesen önmagunkkal. Senki mással. Az Oroszlán tekintetét elérő Nap biztosítja ezt az élményt. Pénteken az Altarf csillaggal való együttállása pontosan erről szól – önmagunkba tekinteni. Hiszen az Oroszlán bennünk él. A saját állati ösztöneinkkel nézhetünk szembe.
Sok szó esik arról, hogy az Oroszlán a múltba tekint és ilyenkor ideje jön annak, hogy visszanézve a múltba, meglássuk, mi honnan eredt, hogyan alakult. Esik szó feltétlen szeretetről, amelynek jegyében és végső céljáért mindez zajlik. Ezek azonban nem azt jelentik, hogy a másik múltjában vájkálva rájövünk, miért olyan hülye, amilyen. Amint azon kapnánk magunkat, hogy megint másokban keressük a hibát (elakadást, sérülést, stb.), azonnal csípjük fülön magunkat: eddig és ne tovább! ..mert máris benne voltunk a hárításban. Az Oroszlán idején, bizony, saját magunknak van ideje szembenézni saját magunkkal.
Érdemes most megvizsgálni alaposan a mélyről felmerülő, zsigeri ösztönöket, érzéseket, reakciókat. Van még ilyen egyáltalán? Mire hajaz ez az érzés? S, talán fellelhető valami azonosság némely gyermekkori megéléseinkkel is?
Igazi uralkodóvá – amely minőségről a méltóságteljes Oroszlán is szól – akkor válunk, amikor önmagunk felett megtanulunk uralkodni. Ehhez a saját ösztönvilágunk felfedezése nélkülözhetetlen – ezt üzeni az Oroszlán alatt kígyózó Hydra csillagkép is
Nem azért szenvedünk, mert most kellene változtatni, hanem azért, mert nem változtattunk, amikor kellett volna. Ismeretlen szerző
Forrás – Zentai Anna, asztrozófus