Sorstalálkozások jöhetnek, amelyek gyökeres átalakulásokat vonnak maguk után.
A tavasz a nagy változások idejét takarja, a radikális átalakulások mellett.
Sorfeladatok felvállalásával kezdődik mindez, és valaminek elengedésével. Egy olyasvalamit kell elengedni, vagy lezárni az életedben, ami már idejét múlt, és régmúlt berögzülései vannak, amely mindig rosszat eredményeznek, ez lehet mérgező viszony, vagy rossz szokás, mindig egy olyasvalami ami nem építőleg hat rád, hanem rombolóan. Most ezt felismered és teszel is ellene.
Egy megkövesedett kapcsolódás, legyen az baráti, családi vagy épp szerelmi jelleg, elfáradt, mert már nem ad pozitív energiát, csak elvon, és negatív gondolatokkal ruház fel. Pl. egy nem szívesen végzett munka, egy mérgező közegben lefáraszt, és lezárást követel(ne) magának. De sokan félnek meglépni, mert mi lesz ‘ha’, vagy félnek mi lesz utána? A döntéseinknek és választásainknak mindig súlya van, és következményekkel jár. De most a sors ráterel a helyes útra, és nem dönthetsz másképp. Szinte ordítja hogy erre gyere és hagyd végre ott a ‘földön’ azt, mindazt ami már nem szolgál és amin nem lehet segíteni sem. Nincs idő sem, sem erőpazarlás feleslegesen, ami nem térül meg!
Csak olyan munkát végez, amit szívesen csinálsz, megtérül és megbecsülésben van részed, csak olyan barátságnak adj bizalmat, ahol kölcsönösség és bizalom alapja a kapcsolódásnak. A család nem megválasztható, adott, ezért 100%-ig az elfogadást lehet tanulni általa, és áldozat, alázat szerepét. Légy alázatos a szó jó értelmében, segít a családtagjaidnak, Isten és az Égiek ezt áldásokkal, földi ajándékokkal, váratlan örömmel jutalmazzák.
A szerelem a legkényesebb kérdés mind közül, hiszen ha szerelmes vagy, sebezhetővé válsz automatikusan érzelmileg is. Ne légy kiszolgáltatva, légy független, és merész, tettre kész a társad nélkül is, ne tőle függj mert akkor a kapcsolat is halálra van ítélve. Akkor jó és kompatibilis egy szerelmi kapcsolódás, viszony, ha hűség, tisztelet, odaadás, egymásra való odafigyelés jellemzi, és van érzelmi szál, összefonódás. Meghagyjátok benne a saját énidőt, ha valaki függ a társától, az már nem klasszikus párkapcsolat hanem birtokrendszer, viszony, aminek számtalan rossz, mérgező következménye van. Mindig sérülés a vége, a másik esetében ahol ott szunnyad a felvállalás is, mindig azt súgja, hogy lépd meg, akard és légy benne önmagad.
Összességében véve, váratlan, hirtelen jött események napja ez, ahol az élet sorsfeladatod irányába terel, olyan értelemben véve, hogy rámutat arra, hogy mit kell tenned, mihez kaptál földi segítséget, és nem utolsó sorban tehetséget! Mindenhez ismerned kell önmagad, hogy tudjad minden tekintetben mi a jó neked, mi a helyes, és kifizetődő. Mely számodra az álommunka, és az álom pasi vagy nő? Ne magadat áldozd fel egy kapcsolatban hanem egymást, és ne egyedül légy benne, hanem együtt. A szó legszebb értelemben értsd úgy, ahogy adja magát, és légy végre önmagad.
A mai napban ott van 18-as szám, ami 9-est ad ki. Ez pedig nem más mint az elengedés száma, valami végéhez ért, és lezárult. Fel kell ismerned melyik életterületen működik vagy nem működik, és be tudod beilleszteni, mint egy helyes puzzle darabkát, ami kiadja a teljes képet, ábrát, tehát felismered, megtanulod általad a leckét, többé válsz általa. Vajon a munkádban van a hiba? Vajon a párkapcsolatodban romlott el a gépezet? Vajon az egyéb kapcsolati rendszered szorul javításra, mint pl. családi-rokoni, baráti, szimpla ismeretség, párkapcsolat? Most megvizsgálhatod, hogy melyik, s, megnézheted, hogy életedre melyik illik, sok-sok lelki munkát igényel!!!?? Légy őszinte magadhoz!
A kapcsolati rendszeredet megvizsgálnám, hogy mennyire tudsz önmagad lenni, mennyire vagy benne őszinte, és segítőkész, vagy csak úgy vagy, elvagy alapon működsz benne? Legyen az családi, baráti, vagy szerelmi szál?
A sorsfeladat felvállalásával teljes mértékben tudod, mit kell, hogyan kell cselekedned, mit kell tenned ahhoz sikeres, boldog és anyagilag jólétet teremts. Ha párkapcsolati életedre nézve vizsgáljuk, mellette önmagad lehetsz és kivirulsz nem feltétlenül befelé fordulsz, és figyelsz, hanem sokkal inkább nyitottá válsz a külvilág felé is, ezáltal felveszed a külső ingereket a fejlődésed érdekében. Nem alárendelődsz, alázkodsz, hanem létezel, élsz, cselekszel és életigenlő módon pozitívvá válsz, ez a valódi kapcsolódás ismérve? Sosem vagy fogságban, ha így érzed, lezárást követel tőled a kapcsolat, ezáltal bezárod és elzárod a jólét és a bőség csapjait az életedben, megkapod a keserű pirulákat is, amelynek a vége mindig a szomorúság, és a fájdalom. Rajtad áll, hogy választasz, minek adsz energiát, az életörömnek, poztivításnak vagy negatív gondolatoknak….?
Ha sorsutadra lépsz: a boldog élet felé veszed az irányt, ha letérsz róla az élet megpróbál szelíden odatenni, ha nagyon letérsz róla, akkor erőszakkal, tanításokkal, mély jelekkel is de odahelyez. Ilyenkor lehet, kialakulhat a kapcsolódásaidban, egy meddő vita, egy gyors szakítás, ami mindig fájdalommal és érzelmi sebekkel járhat. Ezért ezt mind jobb elkerülni, és valódi érzéseidet helyezni előtérbe. Tisztán látni, hogy amibe energiát fektetsz az megtérül, amiben a helyeden vagy az gyarapodik.
Megerősítés:
Nem tudom mikor lett bűn az evés. Mikor kezdett el az első 50 kilós nő azon hisztériázni, hogy egy kocka csoki az bűn, a szénhidrát vétek, a cukor a sátántól ered és a jóllakottság olyan érzés, melyért vezekelni kell.
Nem tudom mikor lett bűn az öröm.
mikortól kezdték el szégyellni magukat az emberek meztelenül azért, mert a pongyola filmek és a média tökéletes testű és ordítva élvező hamis bálványokat citál eléjük. A testiség a kövér, a szőrös, a fogyatékkal élő, a ragyás és a narancsbőrös embereknek is jár. Nem tudom mikor lett bűn az érintés.
Mikortól kezdtünk eltávolodni egymástól, rideg öltönyökbe bújni, nagy házakba bezárkózni, fejünket elfordítani, megmerevedni, közönyösnek lenni.
Nem tudom mikor lett bűn az őszinte beszélgetés és egymásra figyelés.
Ki dugta be először a fülét a villamoson, ki fordult el, mikor felszállt egy terhes nő vagy egy öreg ember, ki lépett rá bocsánatkérés nélkül a másik lábára, ki nem ment arrébb az ajtóból.
Nem tudom mikor lett bűn a pihenés.
Ki mondta először egy háromgyerekes anyának, aki ledőlt 10 percre, hogy semmirekellő, lusta, világ szégyene és haszontalan élősködő.
Ki zavarta le minden hétvégén a szüleinket a telekre dolgozni, ki keltette fel a vasárnapi ebéd után szundikálót, ki ültette belénk, hogy az olvasás, a bambulás, a meditálás mind haszontalan.
Nem tudom mikor lett bűn a nevetés.
Ki szoktatta le a gyerekeket a hangos kacagásról, az önfeledt kurjongatásról, a felnőtteket a spontaneitásról, a keserves helyzeteken való megváltásként jövő viccmesélésről, a paródiáról, az öniróniáról.
Nem tudom mikor lett bűn könnyűnek és boldognak érezni magunkat, ki oltotta be az első embert ennyi keserűséggel, bűntudattal, frusztrációval és bánattal, gyűlölettel, haraggal és rosszindulattal, de talán már nem is érdekel.
csak azt tudom, ha mindez bűn, akkor én mindenképp bűnös akarok lenni…
~Bihari Viktória~