Egyszer volt hol nem volt, egy gyerek megszületni készült.
Egy napon a gyermek így szólt Istenhez: Azt beszélik holnap leküldesz a Földre, de hogy fogok ott élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok.
Isten azt válaszolta: A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged és vigyázni fog rád.
De mondta a gyermek: Itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog lehessek!
Isten így szólt: Az angyalod minden nap fog énekelni neked, élvezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel.
És mondta a gyermek: hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?
Az könnyű mondta az Isten: Az angyalod megfogja tanítani neked, a legszebb és legcsodálatosabb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz, és az angyalod türelemmel és gondoskodással, meg fog tanítani beszélni.
A gyerek felnézett Istenre és így szólt: És mit fogok tenni ha veled akarok beszélni?
Isten rámosolygott a gyermekre, és azt mondta: Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni.
A gyermek azt mondta: Úgy hallottam, a földön rossz emberek vannak, ki fog engem megvédeni?
Az Isten megölelte a gyermeket és azt mondta: Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!
A gyermek szomorúan nézett és így szólt: De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged.
Az Isten megölelte a gyermeket. Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni hogyan, juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek. Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi hangokat.
A gyermek sietve megkérdezte: Istenem ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét.
Isten így válaszolt: Az angyalod neve nem fontos….. Egyszerűen csak így fogod hívni: ANYA
Megerősítés: NE SIESS!
Ne siess, és ne félj.
Válaszd azt, ami neked helyesnek tűnik, de időnként, amikor teheted, azt is, ami boldoggá tesz.
Ha nem tudsz beszélni, hagyd, hogy a szemed beszéljen helyettem. És tanulj meg olvasni mások szemében, tanuld meg megérteni, amit nem mondanak el neked.
Hallgasd a csendet, tedd fel neki az összes kellemetlen kérdést, ami eszedbe jut. Ne hagyd, hogy a félelem megakadályozzon abban, hogy megtedd, amit meg kell tenned.
Menekülj, ha kell, állj meg, amikor teheted: van ideje a vetésnek, és ideje az aratásnak – tanuld meg meg meg megkülönböztetni őket, tanuld meg mindkettőt megkóstolni.
Hallgass a testedre, és tiszteld: pihenj, ha kér, egyél, ha éhes vagy, és időnként berúgj – a bortól, a szerelemtől vagy valamilyen álomtól.
Sétálj egyedül a tengerparton vagy az erdő közepén, sírj, ha akarsz – de mindig próbálj meg jobban nevetni.
Engedd el, de ne feledd: követelj tiszteletet, de kérdezd meg magadtól, hogy te is hordozod-e Tanuld meg azt, amit minden ütés tanít, de ne fogadd el az igazságtalanságot.
És mindig emlékezz arra, hogy mitől vagy furcsa vagy más… nem feltétlenül gyengeség.
Fekete Katalin