Január elseje, a polgári év kezdete, de nem volt ez mindig így.
A január elseji évkezdet a Gergely-féle naptárreform óta vált általánossá.
Ez 1582 óta van ” forgalomban “.
Január elseje mint a polgári év kezdőnapja csak a XVI. századtól általános, előtte újév első napja a népi gyakorlatban volt Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, vagy december 25-e, karácsony napja. Utóbbi miatt a karácsony és újév közötti népszokásokat is már újévi szokásoknak lehet tekinteni, amelyek kapcsolódnak a téli napfordulóhoz, december 21-hez.
A Calendae Januariae, azaz január hónap elsõ napjának elnevezése magát az újévet jelentette, másrészt az egész télközépi ünnepkört. Sok nyelvben az újévi szokások a calendae névbõl eredeztethetők.
Újév ünnepe a rejtélyes kiskarácsony,Szűz Mária Istenanyasága és Jézus körülmetélése ünnepe, amelynek latinul Circumcisio az elnevezése. Ezzel a latin elnevezéssel kezdődő éves naptárt nevezték hajdanán csíziónak és emiatt mondták az olvasott emberre, hogy „ismeri a csíziót”.
NÉHÁNY ÚJÉVI JELKÉP:
Kismalac:
Szilveszteri malac, aki kitúrja a földből a szerencsénket. A malac a bőség jelképe is, aki mindent képes felfalni és a maga javára hasznosítani.
Négylevelű lóhere:
A négylevelű növény igazi ritkaság. Kitartás kell ahhoz, hogy ráakadjunk a “szerencsére”. Az igazi szerencse azonban csak akkor ér el minket, ha a négylevelű lóherére véletlenül találunk rá.
Szerencsepatkó:
Régen a patkó az állatokkal kapcsolatos rontások elűzésére szolgált.
A szerencsepatkóba vetett hit alapja az volt, hogy az ártó szellemek ellen rendkívül hatásosnak vélt vasból készült. A szerencsepatkó szerencsehozó jelentését mással is magyarázhatjuk: a régiek szerint a vas megvéd a gonosz szellemektől (a talált vasnak pedig még nagyobb ereje van). A patkót azért alkalmaztak, hogy az megvédje a ló lábát a szúrós, sérülést okozó dolgoktól, azaz védelmet nyújtson. Ha a patkó a lovat képes megóvni a külső veszélyektől, akkor talán az embert is képes megóvni a bajtól, gondolhattál eleink. A patkó bűvös ereje azzal magyarázható, hogy amikor a patkót a ló lábára illesztik, azt a tűzből veszik ki, ennek ellenére a lónak mégsem fáj.A patkót még bűvösebbé tette a hét szög, amivel fölverték, lévén a hét bűvös szám. De bűvös volt maga a patkó anyaga is – hiszen a hit szerint a vas varázsereje távol tartja az ördögöt.
Szerencsehozó hiedelmek újév napjára
Aki újév első napján születik, abból nagy úr lesz!
Ha egészséges az, akit először meglátsz újéve reggelén, te is az leszel egész évben!
Aki malacpecsenyét eszik, annak a házába sok pénzt, jólétet túr a malacka.
Ha ezen a napon piros almát teszünk a vízbe és megmosakszunk benne, még szebbek leszünk!
MIT EGYÜNK MA?
ÚJÉVI ÉTELEK:
Az újesztendei jósló, varázsló eljárásoknak igen fontos része volt a táplálkozás, megszabott ételek fogyasztása, és bizonyos ételek tiltása. Mindenki ismeri a baromfihús evésének tilalmát , mert úgy tartják, a baromfi elkaparná, hátrakaparná a szerencsét, kirepülne a szerencse.
Disznóhúst viszont jó választás enni, mert a disznó elõretúrja a szerencsét. Aki lencsét eszik újév napján, az meggazdagodik, mert a sok apró magocska sok pénzt hoz a házhoz. Néhol hagyományosan rétest sütöttek azzal a magyarázattal, hogy “hosszúra nyújjon az esztendõ, sokáig éjjenek” meg hogy ezzel “nyújtsák a gazdaságot” . Hagyomány volt egész kenyeret szegni, azért hogy mindig legyen a családnak kenyere. Az Ipoly mentén tilos volt a mákos ételt enni, mert attól bolhásak lennének a következő évben .
A moldvai magyaroknál jelentősek a földműveléssel kapcsolatos jósló-varázsló szokások. Újév reggelén manapság is búza, kukorica, napraforgó, rozs, zab, árpa magot szórnak szét a házban. Eközben jókívánságokat mondanak: “Adjon isten bort, bõ búzát, barackot, hosszú farkú malacot, sok kolbászt, pálinkát.” vagy:
“Búzával virágozzék kentek házik, s mindörökké virágozzék!”.
A házigazdától bort, pálinkát, kalácsot, esetleg pénzt kapnak. Újév napján megrázzák a gyümölcsfákat, így igyekeznek biztosítani a bő termést.
Már az ókori Rómában is ünnepelték az év évkezdetét, mégpedig mértéktelen kicsapongással. Az emberek jókívánságokat mondtak, ajándékokat adtak egymásnak. A keresztény egyház Jézus körülmetélésének ünnepét tette Janus ünnepének helyébe.
A római újév a Julius Caesar nevéhez kapcsolható naptárreform eredményeképpen került január elsejére. A középkori Európában számos évkezdet volt szokásban. Hazánkban például karácsonytól, december 25-tõl számították az új esztendőt. Erre a változó évkezdetre utal az újév kiskarácsony elnevezése is.
A január elseji évkezdet a Gergely-féle naptárreform óta vált általánossá.
Ez 1582 óta van ” forgalomban “.
A Calendae Januariae, azaz január hónap elsõ napjának elnevezése magát az újévet jelentette, másrészt az egész télközépi ünnepkört. Sok nyelvben az újévi szokások a calendae névbõl eredeztethetők. Ilyen a koledálás, kolindálás elnevezés, de maga a kalendárium neve is utal erre.
Az újévhez fűződő szokásokkal az emberek a gazdaság, a háztartás, a család és az egyén szerencséjét akarta biztosítani. Jóslással, varázslással, mágikus praktikákkal igyekezett szerencséjét, egészségét biztosítani. Sok szilveszteri szokás január elsején is érvényes.
Az újévi köszöntésnek, különösen a diákok adománygyűjtéses köszöntéseiről tiltásáról a 16. század óta vannak adatok.
Főleg a szokás tiltásáról vannak adatok.
Országosan elterjedt szokás volt, hogy újévkor házról házra járva jókívánságokat mondtak, illetve énekeltek . fiúgyermekek, legények, házasemberek, amelynek jellemző szövegkezdete: Újesztendõ, vígság szerző.
Rendszerint csapatosan mentek házról házra.
Engedélyt kértek:
Szabad-e újévet köszönteni?
TILOS MA A MUNKA!:
Régen munka tilalom volt év első napjánaz, nem volt szabad főzni, mosni, varrni, állatot befogni. (Mosni már karácsony első napjától tilos volt január másodikáig. hogyhogy lehetett ezt megtenni, nem is tudom. Sikerült nekik.)
Általános hiedelem, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlődik egész évben, ezért igyekeztek a derűsen, veszekedés nélkül meglenni egymással.
Újesztendõ napján nem szabad semmit kiadni a házból, mert elszáll a tehén haszna- tartották ezen a napon.
Január elsõ napja kiváltképp a férjjóslásra alkalmas . A bukovinai magyarok úgy vélték, hogy újév reggelén amilyen nevezetű férfit lát először az eladó leány, olyan nevű ember lesz a férje. Máshol tükröt tettek a lányok fejük alá, hogy megálmodják a jövendõbelijüket.
Lónyán kocsonyát ettek, aztán elfogyasztása után a lányok mindegyike kiválasztott egy csontot, melyet kitett az udvarra. Aki csontját a kutya reggelre eltakarította, az abban az évben férjez is ment.( Az összefüggést nemigen látom, de biztos van benne.)
Kora reggel a kútnál mosdottak, hogy frissek legyenek egész esztendőben.Így kezdték a napot , s az egész esztendőt.
Tánczos Erzsébet
Megerősítő áldás 2024-re!
Mit szeretnék 2024-től, minek örülnék, ha megtörténhetne velem?
Nos a listám lehetne végtelen, hiszen annyi mindent nem éltem még meg, de valójában azt szeretném, ha a következő (és persze minden további idő, amit itt töltök a Földön), az a megelégedettség érzésében telne el.
Hogy miért épp a megelégedettséget vágyom?
Azért, mert ebben az érzelmi állapotban tud tiszta lenni a tudatom, hiszen ha megelégedett vagyok, akkor nincs bennem mardosó hiányérzet, nem frusztrálnak az emberi kapcsolatok hülyeségei, kedvesebb érzésekben fürdik a testem és a lelkem, fénylőbben csillog a szemem és a meglévő dolgaimat, helyzeteimet, állapotaimat aszerint tudom nézni, hogy mi minden van meg benne, ettől pedig a hála is létre tud jönni bennem és mindent ami körülvesz, értékelni tudok.
A választásaim pedig nem valami belső frusztrációból, vagy menekülési vágyból fakadnak, hanem azért, mert az jól esik nekem, mert tetszik, mert látom benne a szépet és még nagyobb harmóniába kerülök tőle.
A megelégedettség az, amiben az életedet úgy tudod teremteni, hogy van időd megfigyelni a választásaidat, mert nem űzött vadként rohansz, hogy odaérj valahová.
Én az elmúlt években már tudatosan igyekeztem lelassítani és megélni a létezés adta örömöket és csodákat, amit akár a természetben, akár az emberi kapcsolataimban, akár önmagamban megtaláltam.
2024-ben erre szeretnék törekedni, hogy ami rajtam múlik, azt beletegyem a folyamataimba, mert a saját hozzáállásomon nagyon sok minden múlik.
Ma úgy nézek vissza az elmúlt évre, hogy nagyon azt keresem benne, ami értékes volt.
Akár azért, mert megerősödtem attól, amit meg kellett tanulnom, meg kellett oldanom, fel kellett dolgoznom, akár azért, mert olyan élményeket élhettem meg, ami testi-lelki-szellemi szinten is felvillanyozó volt, akár azért, mert új utakat nyitott meg előttem, akár azért mert a spirituális létezés szintjén is nagyon sokat kaptam.
És valójában nem csak az elmúlt egy évre tekintek vissza, hanem az egész életemre és bár már sokszor mondtam, de nem cserélném el azt senkivel.
És örülök minden társamnak, aki az utam egy részén velem volt, hálás a szívem mindenkiért.
És hálás vagyok a barátaimért, akik ha nincsenek is olyan sokan, de annál mélyebb összetartozás érzés köt hozzájuk.
És annyi mindenért és mindenkiért vagyok még hálás, akik akár a munkámban a társaim és bizalmat adtak és adnak nekem abban, hogy segíthetem őket az útjuk egy szakaszán.
És hálás vagyok magamnak is, hogy ha néha el is vesztem önmagam számára, hogy másokért létezhessek, azért mindig visszataláltam magamhoz és mindig igazul, önazonosan léteztem.
És persze hálás vagyok a Teremtőmnek, akitől megkaptam ezt a csodát, hogy élhetek itt és most és meghagyja nekem, hogy dönthessek a dolgaimban, még ha néha nehéz lehet végig nézni, hogy merre kóválygok az élet labirintusában.
És míderre visszanézve, nem tudok nem elégedetten hátradőlni és elmélázni a jövőmön, amit ha nem is ismerek, de tudom, hogy sok mindent én teremtek benne.
És valami hasonlót kívánok mindenkinek, aki kicsit is nyitott arra, hogy ránézzen, hogy ő mit tehet azért, hogy az élete boldogabbá váljon!
Legyen 2024 az az év, amiben könnyedén és elégedetten teremtjük meg a létezésünk terét, kapcsolatait, egzisztenciális alapjait, élményeit.
Tarts velem jövőre is, olvasd a posztjaimat, gyere el egyéni Életbeszélgetésre, csoportos önmunkákra, tegyünk együtt a boldogabb életünkért! Forrás Internet