Valaki olyan, aki mellett már az elején érezzük azt a kellemes érzést, ami talán kicsit ijesztő, mégis nyugtat, ellazít.
Minden emberhez tartozik valaki, akivel együtt, kéz a kézben sétálunk az életben, akivel az akadályok – legyen bármilyen nehéz is – könnyebbé válnak, mert az erő, ami bennünk van!
S, oda tudjuk adni magunkból, mert fontos a másik, mert jó vele, mert szeretjük, s érezzük, hogy viszont szeret.
Minden emberhez tartozik valaki, akit talán először észre sem veszünk, akit először csak nézünk, csak egy pillanatra megmosolygunk, aztán telik az idő és egyre közelebb érünk hozzá. Minden emberhez tartozik valaki. Valaki, aki hű, aki őszinte, aki jobbá tesz, és, akit mi is jobbá teszünk. Akivel szövetkezünk jobb esetben életünk végéig. Aki megtestesíti a szerelmet, a békét, azt otthont, aki nélkül nehezen, vagy egyáltalán nem működne tovább. Minden emberhez tartozik valaki!
Papp Ádám
Megerősítés: Néha a társ talál ránk és bármennyire próbáljuk eltaszítani, addig harcol értünk, amíg rá nem jövünk, mennyire szükségünk van rá.
Amíg nem találok rád, én sem vagyok egész…
Ezt mindenki tudja, és átéli. Mégpedig többféle módon.
Valaki úgy, hogy szüntelenül keres, kutat, kipróbálja a másikkal az életét, s ha látja “nem ő az” – elhagyja.
Van aki passzívan várja, hogy jöjjön a hiányzó fél. Olyan, mint a földbe kötött virág, illatokkal csalogatja a másikat, de ő maga nem mozdul. Megpróbál a hiánnyal vagy a teljesületlen álmaival együtt létezni.
A harmadik megpróbál félbevágva élni. Magányosan. Sokszor ráfizetett azért, mert lélekben, és testben kinyitotta magát a másik felé – s ezért bezárkózik, és elsajátítja az egyedüllét művészetét.
Ez manapság a leggyakoribb. Hozzászokni a társtalansághoz, vagy beérni pótszerrel. Nem ő az akit keres, de hasonlít rá. S ez is jobb mint a semmi.
Szeretethiányos világban élünk. Azt kevesen tudják, hogy a társtalanság és az elidegenedés alapvetően nem a másokkal való kudarcaink eredménye, hanem az önmagunkkal való rossz viszonyé.
Az igazság az, hogy nem vagy mindenkinek való, és neked sem való mindenki. Ez teszi olyan különlegessé azt, amikor olyan embereket találsz, akikkel barátságot kötsz, vagy viszonozzák a szerelmet.
Tudni fogod, milyen értékes, mert megtapasztaltad már azt, ami nem az. Minél több időt töltesz azzal, hogy megpróbálod megszerettetni magad valakivel, aki nem képes erre, annál több időt vesztegetsz azzal, hogy megfosztod magad attól a lehetőségtől, hogy valaki mással kapcsolódj.
Több milliárd ember van ezen a bolygón és közülük sokan találkoznak veled az érdekesség és elkötelezettség szintjén. Minél többet maradsz kapcsolatban olyan emberekkel, akik párnának, háttér opciónak, vagy gyógytornászként használnak az érzelmi gyógyuláshoz, annál tovább maradsz távol attól a közösségtől, amelyet szeretnél.
A legértékesebb dolog, ami az életedben van, az az időd és az energiád, mivel mindkettő korlátozott. Bármire is adod az idődet és az energiádat, meghatározza a létezésedet. Amikor rájössz erre, kezded megérteni, miért vagy annyira ideges, amikor olyan emberekkel töltöd az idődet, olyan tevékenységekben, helyekben vagy helyzetekben vagy, amelyek nem illenek hozzád és nem kellene, hogy a közeledben legyenek, mert energiát lopnak. Kezdesz rájönni, hogy a legfontosabb dolog, amit magadért és körülötted mindenkiért megtehetsz, hogy mindennél hevesebben véded az energiádat.
Tedd az életed biztonságos menedékké, ahol csak “kompatibilis ′′ emberek vannak veled. Senkiért sem vagy felelős.
Nem te vagy a felelős azért, hogy meggyőzd őket a fejlődésről. Nem az a dolgod, hogy az emberekért létezz és az életed add nekik! Mert ha rosszul érzed magad, ha kényszert érzel, akkor minden problémád gyökere leszel a ragaszkodásod által, attól félve, hogy nem kapod vissza az általad nyújtott szívességeket.